Szoktatok találkozni olyan melegekkel randizás során, akik mindenkiben találnak valami kritizálnivalót, ők beszélnek arról milyen jó az önismeretük, de lényegében csak a sajàt gyengeségüket palástolják el?

Hogyne, egyre több ilyen van sajnos.

Ezért nem tudok kapcsolatra ismerkedni - persze,biztos bennem is van hiba.Mert nem szeretem az öntömjénezőket,általában az ürességet leplezik.

Nekem a nárcisztikusság egyik jele, ha valaki rendszeresen képeket rak fel az életéről Instagramra, Facebookra. Ez valamilyen szinten önimádat, magamutogatás, még ha nem is rólad készült fényképekről van szó.

Ez már nem az első ilyen kérdésed; önigazolást keresel a válaszokban?

Persze mindig a másik a problémás, itt mindenki tökéletes. :)

Ez nagyon szemléletes és találó, amit a 6-os írt. Elképzelni is könnyű:)

"Sajnos" tényleg valós,amit írt - főleg az idősebbek kulturálatlanságáról,igénytelen megjelenéséről..

Talán tudok erről beszélni, mert nagyon kritikus ember vagyok. A szilárd, mérhető, megismételhető, statisztikailag helyes módon következtetett tényekben hiszek (lásd pl.: publikációs torzítás, tehát a statisztikai próbákat is óvatosan kell kezelni). De magammal szemben is nagyon kritikus vagyok, közel sem tökéletes az önismeretem, rengeteg dolgon kell még dolgoznom (kudarckerülés, időmenedzsment, érzelmi megközelíthetetlenség, hogy mást ne mondjak), az öniróniám pedig tényleg határtalan. :D Gyakorlatilag lehetetlen megsérteni. És nem kertelek, én nem vagyok erős ember. A krízishelyzeteket magukat jól kezelem, és a lélekjelenlétem jobb, mint az átlagos ilyen helyzetekben, de miután az egész lecsengett, nagyon sok idő kell, míg újra összekapom magam.

De szó sincs arról, hogy a kritikus gondolkodásommal bármit is palástolnék. Aki ismer, pontosan tudja, hogy olyan hangulatban vagyok, amilyennek látszom. Ha harapós kedvem van, akkor azt mindenki tudja, és ha jó kedvem van, akkor olyan harsányan tudok röhögni, hogy a fél épületben azt hallgatják. A kritikus gondolkodásomnak egy célja van: hogy képes legyek a valóságra adekvát módon reagálni. Az pedig úgy nem megy, ha érzelmekkel közelítek meg ténykérdéseket. Első körben ridegen, objektíven meg kell vizsgálni a tényeket, és utána lehet olyan megoldást keresni (ha van), ami összeegyeztethető az érzéseimmel.

22/p

Ha a 8-as válaszoló a testiségben is ilyen stílusú,akkor implicite és objektív hozzáállás alapján olyan érzés lehet vele lenni,mintha egy grafikonnal bújnál ágyba.

Volt egy ismerősöm,az határidő naplójában betervezte,hogy mikor él a párjával házaséletet.Aztán egyszer a munkahely ezt keresztbehúzta és valaki helyett a szabadnapon be kellett jönnie.

Ott tombolt és mi hallgattuk : " Mi van ide beírva holnapra? Nyalás,szopás,bxás,erre be kell jönnöm dolgozni. Ez felborítja a rendet."

Mondanom sem kell,hogy a párja hamar otthagyta,mert nyilván nem szociológiai és társadalomtechnikai alapon akart élni.

Először nevettem a 8-as válaszán,de aztán elszomorodtam.Fiatalon ilyen valaki....