Másnak sincsenek barátai?

Barátot elég nehéz találni. Pedig jó lenne akivel meglehet beszélni dolgokat.

Sziasztok! Tudnék írni egy kisregényt, de talán majd máskor. Én jelenleg 28 éves vagyok, igen traumatizált gyermekkorral a hátam mögött. Szerencsére ez mára feldolgozásra került, de nyilván hatással van a jelenelemre. Már gyermekként is nehezen bíztam meg másokban, kevés embert engedtem igazán közel magamhoz. Ez azóta sem változott. Egy kezemen megtudom számolni, hogy hány barátom van. A közeli ismerősöket, ismerősöket stb. nem tudom ide sorolni. Amikor fiatal felnőttként összeállt a fejemben, amit gyerekkorom óta sejtettem - meleg vagyok - és elfogadtam azt, utána nagyon vágytam olyanok társaságára, mint amilyen én vagyok, de hiába. Utoljára az idei év legeljén próbálkoztam hozzám hasonló gondolkodású srácokkal/férfiakkal barátkozni, de hiába írtam le, hogy barátkozom, ezt sokan nem fogták fel... Nem tudom, hogy miért van az, hogy szinte lehetetlenség a meleg társadalmon belül barátkozni... Így feladtam az efajta próbálkozást. Maradt az, hogy amennyire az időgazdálkodásom engedi, be kell engedjem a nagyvilágot az életembe és olyan eseményekre, tanfolyamokra, közösségekbe kell eljárjak, ahol hozzám hasonlóakkal találkozhatok, beszélgethetek, ismerkedhetek és talán kialakul egy barátság. Félreértés ne essék, engem egyáltalán nem zavar, hogy "egyedül" vagyok, mert nem érzem magamat magányosnak, mégis számomra sokszor az a legboldogabb pillanat, ha pl a barátaimmal összejövünk, beszélgetünk, sütögetünk a kertben, vagy éppen megiszunk egy jó üveg száraz, fehérbort a Duna-parton... A pillanatok, ami által mind többé válunk és amiből építkezhetünk. Annyira sok minden érdekel: honnan jöttünk, kik vagyunk, önismeret, a bolygónk, a politika, gazdaság, történtelem, spiritualitás, az univerzum végetelensége... Mégis ott tartok, ahol.

Jól írta az előző, mert a magány és az egyedüllét nem ugyanaz. Amúgy 18 évesen nem hiszem, hogy aggódnod kellene emiatt. Résen kell lenni ugyanakkor, mert ezt sokan kihasználják, főleg a "skalpvadászok". Az efféle "bezártságnak" szerintem személyes okai is vannak. Nyilván úgy érzed, hogy nem ért meg senki, de mi van akkor, ha te nem értesz meg senkit?

Nekem sincsenek nagyon, pedig jó lenne pár. Olyan is akivel nemcsak beszélgetni lehet. 26f

Én is hasonlo kor,cipő..Szívesen várok privit:)