Mit csinálnál, akkor ha tudod a családod egyik tagja sem fogad el soha azért mert meleg vagy?

Szia. Ha el is költözől külföldre akkor is el lehet nekik mondani vagy levelet írni. Úgy nem látod az esetleges hirtelen rossz reagálásokat.

Amúgy az is lehet, hogy kell nekik majd idő, hogy ezt elfogadják.

Sokszor elő fordul, hogy először rosszul reagalják le, de aztán rájönnek, hogy mindegy, hogy kihez vónzodsz akkor is a fiúk vagy.

Én is mielőtt elmondtam volna a húgomnak pont mondott egy olyan megjegyzést amittől azt hittem, hogy utálni fog, de persze nem így lett.

Az unokaöcsém mikor megtudta egy évig igen csak került. Ma már a fiának vagyok a keresztapja. Szóval, ha elsőre esetleg nagyon rossz is idővel rendezőthetnek ezzek a visszonyok.

Végtelenül elkeserítő, hogy olyan embereknek, mint a kileces, vagy a tizenhatos válaszoló van bőr a képén minősíthetetlen válaszokat írni egy ilyen reménytvesztett kérdésre.

Látszik, hogy még felfogni sem bírják, hogy mekkora fájdalom, düh és öngyűlölet tud kialakulni a kérdező helyzetében. Voltam ebben a helyzetben és sajnos tapasztalatból tudom mondani, hogy ott nagyon könnyű olyan mélységekbe süllyedni, ahonnan már szinte lehetetlen a visszaút... legalábbis az ember olyankor úgy érzi.

Meglehetősen fiatal vagyok, a kérdezőnél is fiatalabb, mégis megjártam már a földi poklok poklát. Sokan írják ezeket a borzasztó, semmirekellő válaszokat, nem csak az előbb kiemelt két jómadár, közben egy nanoszekundumot sem gondolkodnak azon, hogy vajon ennek mi is lesz a következménye. Egy-két válasz még nem fáj, nem árt, de ha minden órában lát, hall az ember egy-két választ az otthonában azoktól, akiket szeret, a munkahelyén, a metrón, a buszon, a vonaton, a hírekben, óriásplakátokon, vagy épp itt, a gyakorin, na az, az már fáj és árt is.

A kétkedőknek intéznék még egy kis felhívást. Ha ezen lehetne változtatni, már rég megtettem volna, rengetegszer próbáltam. Egy időben olyannyira görcsösen csak azért éltem, hogy megváltozzak, hogy mikor elfogyott a hitem, az erőm és az elnyomástól tulajdonképp önmagam is, megkíséreltem azt, amit senkinek sem szabadna, nemhogy egy 12 éves gyereknek (mert annyi voltam akkor), véget akartam vetni az életemnek. Ha azt hiszitek, hogy a melegek csak gondolnak egyet és már meg is békéltek azzal, akik, akkor hatalmasat tévedtek. A legtöbbeknek ez egy sok-sok éves vívódás önmagukkal és a világgal. Én például gyűlölök meleg lenni a mai napig, de tudom, hogy nem vagyok képes ezen változtatni. Ha megtehetném, nem is gondolkodnék rajta. Sajnos ez van, ilyen vagyok, sosem leszek másmilyen, de így is megpróbálom majd a lehető legjobbat kihozni az életemből. Ha valakinek ez csak azért nem tetszik, mert „undorító”, az ne nézzen és ne kommentáljon, hisz én sem minősítgetem őt, pedig senki sem tökéletes.

16-os vagyok, mostmár jobb a helyzet, bár inkább csak a felfogásom változott. Nagyon sok rossz történt velem, a melegség és annak felismerése csak az utolsó csepp volt a pohárban.

Kommentekből sem ez a néhány fáj, hanem az összes. Mindaz, amit szinte mindenhol hallok. Már hozzászoktam, de mégis van benne valami nyomasztó.

Régen úgy gondoltam, hogy a gyűlölet majd segít megváltoznom. Bár már tudom, hogy ez lehetetlen, valahogy mégis megmaradt, szite már megszokás. Ha épp nem a melegségem miatt, akkor más miatt. Rossz szokás, egy ideje igyekszem elhagyni, de önbizalom és megfelelő mennyiségű akaraterő nélkül nem egyszerű.

A lényeg, hogy jól vagyok és bár nem makulátlan, de már elfogadható a helyzetem. Még két év az egyetem, akkor majd biztosan gyökeresen megváltozik az életem, remélem jó irányba. Addig is, tűrök és remélem, hogy végre elkezdek majd egy kis önfejlesztést is.

Köszi a biztatás és örülök, ha segített az előző válaszom. 😃