Hosszabb kapcsolat után mikor jön el az idő nyitni egy másik felé?

Ki írta neked, hogy én szexelek másokkal? Már ez a személyeskedés nagyon gyerekes, ideje volna felnőni. A 6-os meg a 10-es válasz az enyém.

Az felfogásod torz, pontosan azért írom, mert tanultam eleget. A te fiatal korodban még a pszichológia sehol sem volt. Hidd el, hogy pontosan tudom, hogy miről beszélek. K*rva könnyű észre venni, ha valakinek torz a gondolkodása. Ez nem azt jelenti, hogy ettől kevesebb leszel, vagy hogy azt hidd, hogy nekem nem volt. Csak én rinyálás helyett rájöttem, hogy talán magamon is kéne változtatni és fejlődni. Nem pedig hisztizni, meg másokat okolni a "lúzerségem" miatt. Tessék felnőni és segítséget kérni. Nem szégyen segítséget kérni, de az legyen hiteles embertől. Akármennyire is jó áltatni magukat egyeseknek. Aki 1 év után sem tud valakit elengedni, ott vannak problémák bőven a fejben. Tessék akarni fejlődni és változtatni. Senkinek sem hullik az ölébe a boldogság, azért meg kell dolgozni.

49 évesen ezzel értettél egyet.

"Nekem négy év ért véget.

Két és fél év padló, utána társkeresés,ismerkedés.

Eredmény sejthető.

Vagy a véletlen hoz valakit,vagy megbékélés a szingliséggel."

Illetve már maga a kérdésed is furcsa. Tehát 49 évesen nem voltak szakításaid, vagy micsoda? Nem tapasztaltál és tanultál eleget, hogy átláss dolgokon és el tudj engedni dolgokat? Azért ez nem normális.

Nézd, megvan a személyiségfejlődés sémája. Az agyműködés, stb. Én elhiszem, hogy sokan annyira egyedinek, meg különlegesnek gondolják magukat, csak ez k*rvára nem így van. Minden ember sémák szerint működik és meg is lehet mondani egy idő után, hogy ki hogyan cselekszik és miért lett olyan, amilyen. Gének+környezet határozza meg a jellemedet is(viselkedés, gondolkodás). Mondom, hidd el, hogy tudom miről beszélek. Attól még torz a gondolkodásod, ebben legalábbis igen. Már arra is kíváncsi lennék, hogy ugyan milyen korosztályban keresed a párodat? Mert van egy sejtésem, hogy nem a saját korosztályodban. Majd, ha erre válaszoltál, akkor kifejtem ezt is bővebben. Nem hibáztatlak, félre ne érts. Az én generációmnak jóval könnyebb dolga van. Egyébként is sokkal több információt be tudunk fogadni, nyitottabbak vagyunk, milliószor több információ áll rendelkezésünk és fejlődik minden. Csak ettől függetlenül ez az igazság. Meg azért, mert ilyen nyersen leírom a realitást, attól még nem kell besértődni. Be kell tudni fogadni az őszinteséget is.

Jó, hát erre mondtam, hogy ilyen kitartással ne csodálkozz, ha nem lesz senkid. Aki érdemben nem tud mire válaszolni, annak a szava semmit nem ér. Kérdéseimre sem válaszoltál, így az egész kommunikáció értelmetlen. Kell egy nyitottság is a fejlődéshez. Egy makacs, szerencsére váró ember vagy, aki azt hiszi, hogy majd elé gurítják a piros szőnyeget. Csak ez nem lesz így.

Illetve nem maga a kérdésed furcsa, hanem, hogy 49 évesen ilyet felteszel. Nem ismered saját magadat ennyi idő után? Attól még tudod, hogy igazam van dolgokban, csak nehéz beismerni, hogy talán valamit saját magamban is változtatni kéne. De, hát ugye mindig egyszerűbb a kis biztonságos búrában leélni az életet és kerülni a sebezhetőség lehetőségét. Így pedig fejlődni sem fogsz. Részemről lezártam az egészet, már egyébként is véget ért a személyiségfejlődésed(kb 30 éves korig tart). Utána már csak azokon lehet segíteni, meg csak az tud változtatni, aki nyitott és saját maga is akarja a változást.

Miért lett vége a kapcsolatnak?

Egyébként az idő, ami szükséges a "felejtéshez", egyénenként változó. Van aki pár hónap után tovább tud lépni, másnak több év sem elég. Siettetni nem tudod, mert ha nem zártad le teljesen a múltat, azzal az új párodnak/kapcsolatodnak is ártasz.

Viszont ha már nem Ő hiányzik, hanem valaki, az jó jel.

Az egyedülléttel megbékélni nem szabad, soha.

Hiába nem akar egyedül maradni sok ember,kénytelen szembesülni nap,mint a nap az elrugaszkodott elvárásokkal,igényekkel.

Kapja a szent kioktató szövegeket az önfejlesztésről,mert akkor megy minden magától. Egy nagy lóf..t !

Nem tudod megváltoztatni a korod,az arcod,a farkad méretét. E három a döntő ma a "társ" iránti igényekben.Huszonéveseknél is,de sajnos idősebbeknél is.

Van huszonéves haverom is,aki több éve magányos, mert nem tudja elviselni a testközpontú önzőséget és azt,hogy a hűség,mint olyan nem létezik.

És akasztotta már fel magát 29 éves kollégám,mert az 55 éves barátja a saját közös lakásban csalta meg egy 17 évessel.

Remélem, ez mutatja,hogy nem kor, hanem mentalitás kérdése.

És persze a három legfontosabb kérdés ismerkedéskor :

Mekkora ? Lax? Most vagy este ?