Mit tennétek a helyemben?

Előbb-utóbb úgyis önállósodnod kell majd, ha hamarabb elkezded, könnyebben fogod kezelni :D Lehet az egyetemi koli jó lenne majd és ott hasonló gondolkodásúakkal megismerkedsz, ott aztán tényleg nagyon kevert a nép és elfogadóbbak, mint a szüleink nemzedéke. Hétvégente meg hazajárhatsz, igaz nehezebb, de mégis csak tudsz velük találkozni, ha szeretnél :D Napi szintű videocall/chat is akár. Sosem hátrány önállósodni, amíg teheted, addig meg kiélvezed a velük töltött idődet most. Hidd el, nagyvárosi egyetemeken (meg szerintem a legtöbben) nagyon elfogadóak a melegséggel kapcsolatban :) Ne add fel, fényes jövő várhat még rád több tekintetben is, maradj ilyen kedves és pozitív, mindig lehet jobb és a hozzáállásod sokat segít majd :))

Én 19 éves srác vagyok, én Szlovákián élek. Én sem mondtam el a szüleimnek, viszont a 2 legjobb barátomnak elmondtam és teljesen jól fogadták. Át tudom érezni milyen rossz lehet ha csak te tudod, még akkor is amikor elfogadtam magamba, minden nap azzal harcoltam h el e fogadnak. A családom elegé homofob, de ezzel (még) nem tudok mit tenni. Nekem az segített nagyon amikor elmondtam a 2 legjobb barátomnak, egyiknek Messenger üzenetben küldtem egy giffet „i'm bisexual" felirattal 😂 teljesen elfogadó volt, mondjuk róla tudtam h elfogadja. Mondjuk a másik barátomnál más volt a tészta, mivel h lány, és egyszer egy másik lány (leszbikus) meg próbálta őt lesmárolni, mert gondolom fére értette a jeleket. És azóta nagyon homofob megjegyzéseket tett a melegekre, ezért féltem. Neki személyesen akartam, még ma is tisztán emlékszem arra a pillanatra, nem tudom neki egyáltalán elmondani, kb 10 percig próbálkoztam, de nem ment. Mondtam neki h „ valami fontosat akarok elmondani, ami sokat számít nekem, és neked is tudnod kéne" ő próbált nekem segíteni és elkezdte találgatni azt mondja nekem h „ csak azt ne mond h elköltözöl?" 😂 Eléggé aranyos volt, aztán csak nem tudom kimondani akkor előkaptam a mobilom, be mentem a jegyzékekhez és oda írtam, és át adtam neki a telefont. Hát pár másodperc néma csend, mondom neki „ légyszi mondj valamit, mert felrobbanok a idegességtől" azt mondta nekem „ ja csak ennyi? Már megijedtem h el fogsz költözni" aztán azt mondta h elfogad és megölelt. Mind 2 coming outom aprilis elején történt, kb 1 hét volt a 2 coming out között. Utána eszméletlenül szeretve, elfogadva és boldognak éreztem magam, azóta sem változott meg a kapcsolatom velük, és sokkal boldogabb vagyok. Már csak a családomtol félek, mondjuk én is külföldön képzelem el a életem, de még nem tudom h pontosan hol. Minden esetre sok sikert kívánok a coming outhoz, és tud h akár hogy is döntesz az lesz a legjobb döntés, mert mindenhol meg találhatod a boldogságot, így nincs mit veszíteni, és a múlt már csak múlt marad, így nem kell túl agyalni. 19/bi/f.

Voltam hasonló helyzetben, bár én szlovákiai vagyok. Új életet kezdtem Ausztriában, ahol nyíltan élhetek és a francot sem érdekel hogy a pasimmal élünk együtt. Az otthoniaknak nem mondtam hogy és kivel élek meg milyen körülmények közt, mert tudom, hogy kiakadnának(mit mondanak majd a faluba'). Csak azt sajnálom, hogy nem hamarabb léptem le ide. 29/f