Hogyan viselitek ha a párotok az esetek döntő többségében visszautasítja a szexuális közeledéseteket?

Én azt hittem a férfiak 80%a küzd ezzel a problémával.

Egy bizonyos kor fölött, már nem olyan gáz, az az első 10-20 év az elég fusztráló...

Nagyon rosszul. Mióta együtt élünk (3 éve), havonta 2-3 alkalomra redukálódott az együttlétek száma. Azon alkalmakkor is próbálom bevetni minden női bájamat, mindig letámadom, és 10-20 perc után már annyira fel van izgulva, hogy már nem tud visszautasítani.

Kérdeztem, hogy mi a baja, miért nem szeretkezünk heti 2x legalább. Mindig azt hittem, a férfiak mindig akarják. Ő tagadja,hogy nem kíván, mégse szeretkezünk többet, és 90%-ban visszautasít. Nem értem, miért.

Szarul. De lehet kezelni. Egy darabig - mindenkinek más a toletancia küszöbe. Először nyilván beszélni kellene. Ez ma már talán kicsit könnyebb, de kerülni kell a vádaskodást. Itt nem igazán van hibás fél. Ha nem megy, más megoldást keres az ember, ha elfogyott a cérnája. Ez is többféle lehet - helyzettől és ember(ek)től függően.

Ha "udvarlás" van, előbb-utóbb ott hagyod.

Ha hosszú együttélés, esetleg házasság, és tűl vagytok minden megbeszélésen, elválsz, vagy megcsalod. Mindkettőnek következménye van.

A legnehezebb, ha gyerek is van, esetleg több is. Nyilván függ attól, kinek a nézőpontja, de ha békésen megoldható, akkor így jártál. Azt mondod, amíg a gyerekek felnőnek, utána már értelmetlenné válik az egész: mit kezdjen egy hatvanas férfi, ötvenes nő? Persze itt is van sokféle lehetséges kimenetel.

Nen lehet okosnak lenni.

A rövid válasz: ha nem működik, ki kell beszélni a dolgokat. Ha utána sem, és (még) van rá lehetőség, ami az erkölcsei(d)be belefér - mert azért az együttélés bármilyen szonten erkölcsi kérdéseket is felvet -, elváltok. Legjobb, ha egyetértetek benne. De ha nem megy, akkor is megoldható emberségesen. Talán.