Jogosan esik rosszul, vagy türelmesebbnek kellene lennem? (intimitás hiánya új kapcsolatban)

Közel 4 hónapja vagyok együtt a mostani párommal, mindketten húszas éveinkben járó, felnőtt emberek vagyunk. Távkapcsolat ellenére minden hétvégén találkozunk.

Nagyon szeretem őt, de kezd bántani az elutasítása, és kíváncsi lennék objektív tapasztalt véleményekre mert tanácstalan vagyok. Az elejétől fogva nem volt titok, hogy ő nem szeretne elkapkodni semmit, én pedig ezt tudomásul vettem. Elmondtam neki, hogy nem fogok semmit sürgetni, de tudtára adtam, hogy én miatta várok, és lenne igényem a szexre, vagy bármilyen testi közelségre.

Úgy tűnt, ő ezt érti és értékeli, és úgy gondoltam idővel majd alakul a dolog. Sajnos azonban egyáltalán nem így van. Eleve nagyon ritkán tudnánk helyzetünkből adódóan igazán kettesben lenni, erre este lenne lehetőség. Ő azonban gyakorlatilag nem hajlandó velem aludni, hétről hétre halasztódik a dolog, látszik, hogy kerüli a közelséget, pedig sokszor elmondtam már, hogy semmit nem tennék amit nem akar. Szinte visszafele haladunk.

Próbáltam finoman rávenni hogy mondja el, miért nem akar velem lenni, de nem sikerült érdemben megvitatni. Félek hogy kezd győzködésbe átmenni a dolog és az kontraproduktív lenne...

Ti mit tennétek a helyemben? Fontos nekem a lány. (aki egyébként biztosan nem szűz)