Hogyan alakult a szexuális életetek felnőttként , gyerekkorban átélt szexuális zaklatás után?

Képtelen vagyok az orgazmusra, a behatolás után sok idő kell, mire elmúlik a fájdalom, de élvezni csak nehezen tudom. Ki kell zárni a fejemből, hogy mi van bennem, különben nem bírom elviselni a mozgását. Hiába kívánom a párom, rám jön a pánik és bár szégyellem, de gyakran félbehagyom vagy nagy ritkán hányingerrel küzdve, de befejezem, hogy a másikat boldoggá tegyem. Volt már olyan is, hogy sírni kezdtem, amikor úgy éreztem, hogy a csúcs közelében vagyok és muszáj volt kimenekülnöm a szobából. Igénylem az érintést, de rosszul vagyok attól, ha korlátozzák a mozgásomat (pl. teljesen rám fekszenek és nem tudom lelökni, lelassítani a partnert). Vagy a nyelves csókot sem bírom. Azt sem szeretem, ha nyalnak vagy ujjaznak, inkább én kényeztetem a másikat. Ugyanakkor nagyon labilis az önbizalmam, gyűlölöm a testem és néha nagyon bénának és undorítónak tartom magam szex közben. Legtöbbször alkohol kell hozzá, hogy teljesen elengedjem magam és érzéketlenné váljak. Mindig azt kérem, hogy legyenek nagyon durvák és fáj utána, de valamiért úgy érzem, hogy erre van szükségem, nem tudom megmagyarázni. Elég sok perverzióm is van, mivel elég korán felfedeztem már ezt a világot, kíváncsi és nyitott vagyok ilyen értelemben. Sajnálom, hogy nehéz velem bánni, én nagyon jó szerető szeretnék lenni, de alattomos és kiszámíthatalan a hangulatingadozásom. Egyik pillanatban aszexuálisnak, a következőben meg már nifománnak érzem magam.

Szerencsére nem emlékszem élesen a történtekre, így el tudok vonatkoztatni, ha a páromra koncentrálok, egymás szemébe nézünk, hallom a hangját. Igyekszem nyugodt maradni, mindig épp elmondani, ami a fejemben jár, ehhez sokat segít, hogyha megértő, türelmes a másik fél, nem erőlteti, nem veszekszik és hagy időt nekem. Akár többszöri nekifutásra. Próbálom feloldani magamban az undort, bűntudatot és úgy tekinteni a saját örömömre, mint ami természetes és jó dolog és még közelebb hoz a páromhoz. Szeretném átélni az orgazmust, mert a szerelem egyfajta beteljesülésének érzem. Fontosnak tartom a légzés gyakorlatokat is közben. És azt, hogy semmiképp se szabad összefüggésbe hozni a múltban történt dolgokkal, mert ahogy párhuzam alakul ki, akár valami mozzanat vagy gondolat miatt, rögtön kiborulok. Egyébként ő nem tudja az okát a viselkedésemnek, mégis sokat fejlődtem szexuális téren, mióta vele vagyok. Egy megfelelő társ azt hiszem nélkülözhetetlen a továbblépéshez.

Azt mondják, a megtörtént dolgot kell elfogadni. Nem tudom, mi történt, de ha mondjuk megerőszakolt valaki, akkor bármennyite is ez gonosz dolog, úgy kell tekintened rá, hogy nem volt az. Ahhoz, hogy ezt feldolgozd, meg kell értened, mi váltja ki az undort. A nőba be van programozva a legjobb egyed kiválasztása. Tehát mindaddig megpróbál minden egyedet távol tartani, amíg valamelyikről mi nem derül, hogy azzal lesz az egészséges utód. Az undor az egyetlen távol tartó mechanizmus. Ha nem estél teherbe, akkor csak rajtad áll, hogyan kezeled a megtörténteket. Két választásod van. Vagy azt mondod, nem, és egész életedben jelen lesz ez a dolog, vagy azt mondod, ebben az erőszakban volt valami jó. Mi lehet ebben jó????!!! Hát az, hogy kiderült, egészséges és termékeny nő vagy aki előtt ott az élet.

Kaptam privat kerdest, de itt is tudok valaszolni. A zaklato egy hajlektalan volt, akkor meg ugy mondtuk, csoves. Nem csapott at fizikai eroszakba, "csak" verbalisan zaklatott felallo farokkal, es ocsmany dolgokat mondott. 8 eves koruli voltam.

Azota irtozom a koszos, budos dolgoktol.

Jezusom ki csinal ilyet. Egy 8 eves kislanynak orokre traumat okozni... ehhez csak gratulalni tudok.