A fiatalok miért nem szexelhetnek?

27-es: Értem én, hogy neked sziklaszilárd elképzeléseid vannak arra vonatkozóan, hogy mikor válik valaki éretté az első szexuális aktusához, ennek ellenére viszont biztosíthatlak, hogy vannak bőven eltérések a fiatalok között.

Ha jól emlékszem engem sem ismertél 14 éves koromban, hogy ilyen bizonyossággal kijelenthesd, hogy én akkor mire voltam vagy nem voltam érett, de ha tévednék, akkor mesélj, hogy honnan ismertük egymást.

A képlet nem olyan bonyolult, a szüleimtől már kisgyerek korom óta kaptam megfelelő szexuális felvilágosítást, hogy mi a jó és mi a veszélyes a szexben. 11 éves korom óta maszturbáltam vadul és nőtt bennem a késztetés, hogy ezt a nagyszerű élményt valaki mással is kipróbáljam. 1994 nyarán 14 évesen elmentem egy angol táborba, ahol egy 16 éves lánykával egymásra találtuk és megtörtént, aminek meg kellett történnie. Nagyszerű élmény volt, sosem fogom elfelejteni. :)

Az én véleményem az, hogy ettől nem szenvedtem sem én, sem a lányka lelki sérülést, nagyszerűen éreztük és élveztük egymást. Ezt akkor is így gondoltam és most, is így gondolom közel 37 évesen. A véleményem nem változott semmit.

Tekintettel arra, hogy te egy külsős szemlélő vagy, megadom a lehetőséget, hogy elmagyarázd, hogy szerinted milyen károm vagy lelki sérülésem származott 14 évesen, amiért azon a bizonyos nyári este a tinikukacom egy tinipunciba került. Komolyan nagyon kíváncsi vagyok rá, kérlek ne tartsd vissza a késztetésedet, hátha hirtelen olyan dologra fogsz rádöbbenteni, hogy utána napokig vakargassam a fejemet. Sok sikert! ;)

#31:

Legalább ma is tanultam valamit. Idáig azt hittem, ez a táboros felszínes szex a néhány napos ismeretséggel az elmúlt néhány év divatja.

Szóval nem írtam, hogy károd vagy lelki sérülésed származott a dologból, bár ez elő szokott fordulni.

Akkor leírom mégegyszer, amit gondolok, de ne vedd magadra, mert általánosságban értem:

- A szex nem gyerekeknek való. Zömében az emberek 14-16 évesen veszítik el, az pedig gyerek (főleg a 14), nem pedig "kisfelnőtt" vagy egyéb fantázianevek.

- Sokan csak kíváncsiságból szexelnek ennyi idősen, vagy a hormontúltengés miatt. Én is rejszoltam 12 éves koromtól, mint akinek kötelező, de az agyamat soha nem a farkam irányította. Ebben az említett korban az amúgyis alacsony EQ-t elnyomják minden féle fellángolások, amit tévesen szerelemnek gondolnak, és hát mikre képes, azt már fentebb említettem. Mire kéne akkor várni? Ők nagyon szerelmesek (ami döntő többségében gyorsan véget ér) és emiatt mindent félre lehet dobni,csak hogy dugjanak végre.

Röviden: Magával a korral van bajom és azzal, hogy a szexuális életüket nem a józan eszük irányítják. Az úgy 18 éves kortól kezdődik el, éretlenebbeknél kitolódhat. De legtöbbször akkor már úgyis mindegy.

No akkor haladjunk tovább...

A táborban szó se volt szerelemről, egy felszínes fellángolás volt ami azon egyértelmű szándékkal jött létre, hogy lefeküdjünk egymással. Megtörtént, jó volt és kész. Azt kell megértsd, hogy ebben így semmi probléma nincs. Nem szenvedett senki kárt, mindenki megkapta, amit akart és boldogan távozott az új élményekkel gazdagodva.

Igazán szerelmes 15 évesen lettem először, de azt a mai napig sem felejtem el annyira intenzív élmény volt, és évekig a hatása alatt maradtam.

Egyetértek veled abban, hogy a 14-16 évesek zöme valóban éretlen vagy inkább tudatlan ahhoz, hogy szexelhessen és szomorú, hogy ennek ellenére mégis megteszik. Csakhogy a felelősség itt egyértelműen a szülőké és nevelőké. Ha a fiatalok rendelkezésére állna elegendő információ a szexualitást illetően, máris felelősebben tudnának viselkedni és döntéseket hozni ezen a téren is. Tovább megyek, ha megkapnák a szükséges szeretetet és figyelmet, akkor nem akarnák szexxel pótolni a hiányzó törődést. Ezek valóban problémák, ebben igazad is van, ha erre akarsz célozni.

Viszont azt is meg kell értsd, hogy igenis vannak 14 évesek, akik elég érettek és informáltak ahhoz, hogy minden gond nélkül kipróbálhassák a szexualitás csodáját. Én egy ilyen srác voltam, ezt akkor is így gondoltam és most is így gondolom. Ha pedig én elég érett voltam ehhez, akkor voltak és vannak még most is 14 évesek, akik elég érettek. Az általánosítás nem okos dolog.

Ami pedig az ösztönöket illeti a szexet és az ösztönöket nem lehet különválasztani. Roppant romantikusan, meg bölcsészesen hangzik az, ha valaki felülbírálja az alantas ösztöneit és az esze meg az akarata győzedelmeskedik, csak az élet és különösen a szex nem erről szól. Már rég leesett a tojáshéj a seggemről, de ha pusztán észérvek alapján szexelnék és kikapcsolnám az ösztöneimet, akkor nem imádnánk ennyire egymást a feleségemmel és nem rajonganánk nap mint nap az egybeolvadás pillanataiért 10 év után is. A szexet az ösztönök hajtják. Nem kikapcsolni kell az ösztönöket, hanem ésszerű keretek között kiélni és kiélvezni őket.

#33.: Az már világos, hogy mi nem fogunk egyet érteni.

Tegyük fel,hogy valaki szuperérett a szexhez 14-16 évesen. De akkor is csak egy gyerek, a szex pedig nem ennek a korosztálynak való.

Láttál már Durex reklámot 14-16 évesekkel? Nagyrészt ők használják a gumit, mint kiderült. Vagy bármilyen szexualitással kapcsolatosat? Ami széles körben elterjedt? Lehet,hogy igen, de én nem.

Igen, a szex javarészt ösztön. De azt,hogy kivel fekszünk le, hogy mikor, vagy hogy egyáltalán lefekszünk e az illetővel, annak tudatos döntésnek kell lennie.

Nem, kérdező, nem azért. Hanem azért, mert nem szolgálja az ember fejlődését, ha mindent egyből megkap. Az a baj az ilyen kérdéssel, hogy egy Háború és béke terjedelmű regény is kevés lenne úgy leírni a választ, hogy azt a fiatalok megértsék, és el is fogadják. Ennek evolúciós okai vannak, ebbe most nem megyek bele.

János Gilján iránt baráti érzelmeket táplálok, talán nem veszi hátbatámadásnak, ha most nem értek egyet vele. Noha remekül leírta, hogy ő miért volt felkészülve/felkészítve az első szexuális élményére, ez a felkészítés a dolog természetéből adódóan csak technikai oldalról történt! Megvolt tehát a tudása ahhoz, hogy mit hogyan kell csinálni, az emberi lélek azonban nem a technikai tudás mentén működik, fejlődik. Az ember javát, bármennyire hihetetlen és elfogadhatatlan ez fiatal korban, az szolgálja, ha megszenved, megküzd a céljaiért. Ha nem kell erőlködni, ha mindent megkap, nem tanul az ember. Azt hiszi, úgy van jól, ahogy ő csinálja, hiszen lám, működik a dolog, megy előre minden. De ennek később látja kárát.

A hernyó bebábozódik, a bábban fejlődik tovább. Amikor megérett rá, hihetetlen erőfeszítés, szenvedés árán kiszabadul. De nem hiábavaló ez a szenvedés, mert ennek az erőlködésnek köszönhetően telnek meg a szárnyai vérrel, és ennek révén tud később repülni, párt találni. Ha segítünk neki kiszabadulni, a maga módján biztosan nagyon örül neki. De! A szárnyai használhatatlan koloncok lesznek csupán, csak mászik körbe-körbe, s a végén elpusztul. Nem tudja ellátni azt, amiért egyáltalán a világra jött. Hiábavalóan múlik ki a világból A tojásból kikelő kiscsirke is csak akkor lesz életképes, ha hagyjuk, hogy órákig, vagy sokszor napokig tartó birkózás, szenvedés árán önerőből törje le magáról a tojáshéjat.

Az embernek ugyanígy szüksége van a küzdelemre, a célokért való megszenvedésre. A szex pedig talán a legerősebb motiváció az ember életében. Egy férfi életét (akár belátjuk, akár nem) az áhított NŐ elismerésének kivívása irányítja. Negatív példaként az egész világtörténelmet végigböngészhetjük; minden háború mögött valahol egy nő állt. Százezrek, milliók pusztultak el csak azért, mert egy ember (akit a sors hatalomhoz juttatott) meg akarta mutatni, hogy ki ő valójában. És sohasem a sarki fűszeresnek akarta megmutatni, hanem egy nőnek, aki fontos volt az életében.

Vagyunk egy páran, akik szerencsés génjeinknek, és belénk nevelt, vagy tanult értékeinknek köszönhetően különösebb nehézségek nélkül érjük/értük el célunkat. De tényleg annyira jó ez, ahogy hisszük? Ha valaki 16 urambocsá' 14 évesen eléri élete első szexélményét, az hatalmas boldogság. Királyság! De vajon saját, belső kis országunknak mennyire válik javára egy 14 éves gyerekkirály?

Vagy nézzük más oldalról. Gyerekkorunkban játék közben kellene megtanulnunk a felnőttek életét, ahogy azt az állatvilágban láthatjuk, és ahogy az nagyon helyesen a mi életünkben is megvolt még pár évtizede. Mára sajnos a gyerek számítógépes játékokon nő fel, ahelyett, hogy kint az utcán, udvaron, grundokon, mezőkön, láposokon a vele egykorú, és olykor ellentétes nemű társaival tenné. Ugye milyen kényelmes ez? Nem kell már kora gyerekkorban megtanulni, hogy nem lehetünk mindenben elsők, nem kell azon keseregni, hogy nem érvényesíthetjük mindig saját érdekeinket, mert sokszor előrébb való a köz java. Nem kell megtanulnunk, hogy a lányok nem hülyék, csak másképp gondolkodnak, homlokegyenest másképp éreznek, mint mi. Nem kell szembesülnünk társaink gúnyos pillantásával, ha valami nem sikerül. Nyomunk egy Ctrl+Z-t és minden mehet, mintha mi sem történt volna. Kényelmes ez, de mennyire szolgál minket? Mennyire lesz jó húsz-harmincévesen kapni az első pofonokat az élettől, amikor már sokkal nehezebben tanul, sokkal nehezebben változtat, sokkal nehezebben áll talpra az ember? De ne menjünk ebbe bele, nézzük, mi következik egy jó esetben egészséges gyermekkor után. Kamaszkor. Ez a korszak a hülyeségek ideje. Keressük, próbálgatjuk, feszegetjük a határainkat, és ha túléljük, ha nem csavarodunk fel az első fára az apánktól ellopott 1000 köbcentis motorral, ha nem zuhanunk a betonjárdára a harmadik-negyedik emeletről, ahol az egyik erkélyről a másikra ugrálunk, felnőtt korunkra megtanuljuk tisztelni azokat.

Ha azonban kihagyunk az életünkből stációkat, egyszer kárát látjuk annak. Ha gyermek-és kamaszkorban nem kényszerülünk megismerni a csajok lelkivilágát, mert anélkül is lecsúszik a bugyijuk, akkor 50 fölött, amikor már kevesebb a szex, és több a meghitt beszélgetés, hirtelen döbbenünk rá, hogy még mindig nem ismerjük eléggé a NŐT. Pedig hátravan még az öregkor, és azzal szeretnénk boldogságban leélni a hátralévőt, aki oly széppé tette fiatalabb éveinket.

Szóval megvan mindennek az ideje, és bármennyire szeretnénk is hamarabb játszani a felnőttek játékát, jobb, ha kivárjuk az időnket.

58F

Miquel van sok igazság abban, amit írtál, de én a táborban sikeresen motiváltam be a lánykát a szexre, megdolgoztam érte, nem ajándékba kaptam egy számítógépes játékban.

Továbbra sem értem, hogy ebből milyen károm származott, szerintem semmilyen. Jó volt és kész. Ezen nincs mit vitázni, nem kell rendőrséget meg gyámügyet értesíteni, mindössze csak dugtunk egyet közös megegyezéssel.