Van még itt olyan, akinek sok kudarc után elment a kedve a szextől, ismerkedéstől?

Rend kedvéért: Én nem pontoztam le senkit. Ha valaki más pontoz le, arról nem tehetek.

Utolsónak (illetve, most már utolsó előttinek) amúgy igazat adok, valóban gáz, ha az ember helyett mindent elvégeznek. Azt gondolom, hogy az én állapotom egy tanult tehetetlenség. Van egy túlgondoskodó anyám, és emellett van bennem valamiféle kényszeres megfelelni akarás az ő vélt normáiknak. Asszem, ha békén hagytak volna, sokkal "csibészebb" gyerek lettem volna/lennék.

Csak egy példa: ha akarnék, most is juthatnék szexhez. Van olyan lány, aki vár rám. Eddig is volt. Megtehetném, hogy kapcsolatot hazudjak olyasvalakinek a szexért, akiről tudom, hogy hosszútávon nem akarok semmit, max. rövidtávon, de leginkább úgyse, csak egy-két hentergést. Azonban nem teszem, mert nem érzem tisztességesnek, nem akarok ennek kitenni egy labilis lányt. Nem akarom lerobombolni az önbizalmát. Ezt viszont tekinthetem egyfajta érzelgősségnek, amit talán épp az anyámtól tanultam, akinek túl sokáig voltam érzelmi támasza, és túl érzelgőssé lettem miatta. Állandóan ebben gondolkodok, hogy "de vajon tényleg hosszú távra is akarom, nem verem át azzal, ha járok vele?" és legalább 4-5, de inkább több csajt elszalasztottam így. Ez szerintem inkább nőies, mint férfias hozzáállás, erre mondom, hogy tanult rossz minta.