Van még itt olyan, akinek sok kudarc után elment a kedve a szextől, ismerkedéstől?

Nem tom, mit várok, de nekem ez akkor se működik, ha teszek érte. Menjek szórakozóhelyre? Ez tipikusan olyasmi, ami jól hangzik, amíg át nem gondolod. Egyrészt, a legtöbb csaj nem egyedül megy, hanem barátnőkkel, akik falkában járnak, és védik egymást. Ha oda mersz menni, azonnal a legrosszabbra gondolnak. Ha sok csaj van együtt, nem lehet velük mit kezdeni. Magányos csajt nemigen látni, de a legtöbb amúgy se kapcsolatért megy oda, csak táncolni. A szórakozóhely egyébként nem alkalmas a másik személyiségének, értékének a megismerésére, az azoknak való, akiknek a külseje, fellépése, tánctudása olyan látványos, hogy egy zajos, zsúfolt helyen is kitűnik vele. Soha nem volt sikerem szórakozóhelyen, megtanultam, hogy nekem nem ott érdemes ismerkednem. De máshol se nagyon van sikerem. Nincs már egyszerűen kedvem próbálkozni. Úgy érzem, már rég túl kellett volna lennem ezeken a dolgokon, és röhejesnek érzem, hogy erre megy rá az életem.

Akkor te egy ki***ott Don Juan vagy. Most mit mondja erre? Jó neked. Különben is, mit jelent az, hogy "kavarsz"? Táncolsz, hozzáérsz, nevet a vicceiden? Jó, hát eddig én is el tudok jutni. Ami rohadt nehéz, az egy normális kapcsolat egy szép és normális lánnyal. Abba, hogy odamegyek és kavarok, nekem mi a jó? Azért minek menjek le, hogy táncoljak pár lánnyal, amiből mondjuk a kétharmada visszautasít, aztán éjjel hazavergődjek és egy fél napom odalegyen, miközben otthagytam egy csomó pénzt? Ez nekem hol éri meg? Egyéjszakás kaland meg úgyse fog összejönni. Abban sem vagyok biztos, hogy egyáltalán akarom, hogy összejöjjön. Nem tom elképzelni, hogy lefeküdjek valakivel, akivel másnap alig emlékszünk egymás nevére. Nem így akarok túllenni rajta.

Nem azt mondtam, hogy annyit iszol, hogy ne tudj magadról. Én annyit még soha, egyszer sem ittam, viszont nem egyszer voltam másnapos. Nem kell ahhoz annyit inni, nekem pár pohár fröccs elég hozzá. És szar, és odalesz tőle a fél napom. Anélkül viszont nem tudok annyira feloldódni, hogy gátlások nélkül odamenjek valakihez, hogy táncolós kedvemben legyek, hogy fenekeket markolásszak. De, ismét mondom, nem értem, mi abban a jó. Önmagában az nekem még mindig nem éri meg. Elérhetőséget még nem kaptam szórakozóhelyen csajtól, bár nem is nagyon kértem. Nekem az a tapasztalatom, hogy vagy csajokkal mennek, és akkor megközelíthetetlenek, mert a legjobb barátnő mindig egy paranoiás p**sa, aki szerint te maga az erőszaktevő, megrontó ördög vagy, és már eleve defenzívából kell indítanod, vagy van pasijuk, vagy akarnak ismerkedni, csak nem velem.

Na és ha a haverom a kiszemeltre megy rá? Merthogy erre is volt már példa. Van egy haverom, akivel nem szabad elmenni buliba, mert egyszerűen a puszta jelenléte odavonzza őhozzá a csajokat. Nem tom, hogy csinálja, de tény, hogy elszívja az ember elől a levegőt, nem lehet mellette érvényesülni.