Aszex, tényleg?

3-as vagyok.

Köszönöm az érdekes okfejtésedet,a probléma csak az,hogy én nem vagyok aszexuális,egészséges szexuális életet élek,egészséges szexuális vágyaim vannak,és már a hátam mögött van pár elég hosszú párkapcsolat(meg remélhetőleg még előttem is:D)

Ha itt valaki nárcisztikus az te vagy.

Csak a saját véleményedet vagy képes elfogadni és nagyon okosnak hiszed magad,mert most jól megmondhatod mindenkinek,hogy milyen pszichés betegségekkel küzd,és mit kéne neki csinálni,hogy jobb legyen.

Remélem nem akarsz pszichológus lenni,mert ennél károsabb hozzáállás nem létezik.

Egy pszichológusnak nem az a feladata,hogy a páciensét belekényszerítse egy normába és az összes többi "káros" viselkedést kiölje belőlle,hanem hogy segítsen neki megtalálni a saját belső egyensúlyát,harmóniáját,esetleg segítsen feldolgozni traumákat.Viszont a mód egyéni és nincs rossz válasz rá.

Ha valaki szex nélkül érzi jól magát oké,ha valaki mindig mással fekszik le az is oké,amíg az élete kiegyensúlyozott.

ui:

"Nem látom sehol a szexuális anorexiánál, hogy szervi oka lenne"

Az a te dolgod ha nem látod az összefüggést a szervezetben működő hormonok és a szexuális vágy között,ettől még más orvosok látják.

Valóban félrelőttél, az aszexuálisok képesek élvezni a szexet és a maszturbálást is, csak igényük nincs rá. Én is élveztem a szexet amikor csináltam, semmiféle démonom vagy gátlásom sincs, egyszerűen csak nincs bennem a késztetés, nyomás, hogy csináljam. Ha x évig nem csinálom az is hidegen hagy. Itt inkább te vagy a beteg, aki azon vergődsz, hogy idegeneket "helyre tegyél". Szerintem annak van szüksége kezelésre, aki már attól fenyegetve, és félelemben érzi magát, hogy valahol valakik nem akarnak úgy bszni mint a nyulak. :) Talán mert azzal akarja igazolni a saját viselkedését, hogy mindenkire azt erőlteti rá, hogy nyugodtan gondolhassa, hogy ő akkor normális.

Amúgy attól, hogy valalkinek van egy diplomája, még nem biztos, hogy tökéletes. A pszichológus, orvos szava sem szent. Nekem évekig olyan gyógyszewr írt fel egy orvos, ami más országban már rég be van tiltve. Aztán a következő ledöbbent amikor meglátta és azonnal leállított róla. Erről ennyit. Ők is csak emberek. Különben valóban felesleges tudnia egy olyan dologról, ami nem betegség, hisz az ő dolga a betegségek kezelése. És ahogy az egyik válaszoló mondja, a két fogalom teljesen mást jelent. De további jó vergődést. :) Mi addig élvezzük tovább az életünket. :)

Én pedig nem szeretem a paradicsomlevest. A környezetemben mindenki szereti, én nem. Ez nagyon megnehezítette az életemet, hiszen a menzán elég gyakran volt paradicsomleves, és olyankor mindenki más jóllakott, én meg nem. Jó lenne, ha szeretném, mert akkor többször lakhatnék jól, és nem kéne szégyellnem mások előtt, hogy nem kérek abból a szerintük finom kajából.

Most akkor beteg lennék, amiért nem szeretem a paradicsomlevest?

Vagy a másik példa: én utálom a sört. Amúgy sem rajongok az alkoholért, nehezemre esik ünnepi alkalmakkor a tisztelet kedvéért pár korty pezsgőt meginnom, de a sörrel egyszerűen ki lehet űzni a világból. Holott az emberek nagy része szereti, és merőben szokatlan, hogy én meg nem. Ez a szórakozási lehetőségeimet is beszűkíti, nálam az nem opció, hogy elmegyek a haverokkal inni. Most akkor beteg lennék?

Hasonló a helyzet az aszexualitással is. Attól, mert valami eltér a megszokottól, meg netán még meg is nehezíti a mindennapokat, attól az még nem lesz betegség. Az, hogy egy embernek milyenek a szerelmi és szexuális preferenciái, az nagyjából hasonló ahhoz, hogy milyen ételeket vagy italokat szeret. Ott is vannak megszokott és szokatlan dolgok. Van, amire rácsodálkoznak az emberek, hogy hogyan lehet azt szereti, vagy amazt nem szeretni. De ettől ez még nem betegség.

Akkor se, ha te emiatt lenézel, meg inzultálsz másokat. A probléma inkább veled van, mert iszonyatosan beszűkült a gondolkodásod, és csak annak vagy hajlandó igazat adni, aki egyetért veled. Semmi érv, semmi ellenérv, pusztán szimpátia alapon.

Nő vagy?

(Ti miért vitatkoztok vele? Értsétek egyet vele,és nem vergődik tovább, ti meg éltek tovább boldogan, ő meg befejezi a vergődését)

Én speciel beszélgettem elég sokat a témáról, pszichológusokkal, orvosokkal, magukat aszexuálisként ismerő emberekkel. A kérdezőnek nagyjából igaza van, annyiban, hogy a 2 dolog egy és ugyan az. Mind az szexuális anorexia, mind pedig az aszexualitás egy állapot, ugyan annak a problémának 2 más állapota. Az anorexiás, aki ilyen-olyan okokból nem kíván szexuális kapcsolatot létesíteni, később, segítség nélkül eléri azt az állapotot, amit aszexuálisnak ismertek. Rendkívül téves elképzelés az, hogy "ha nem akarok rajta változtatni, akkor nem probléma", vagy "ha neki jó így, akkor aszexuális". A probléma gyökere általában közel sem tudatos, mélyen leledző probléma ez, és ezért az ember szelfje messze elkerüli ennek az egész témának a tudatosítását. Jól mondta ezen kívül a kérdező, hogy ez sokszor nárcisztikus személyiség jegyekkel társul, rendkívül nagy komorbidást találtak a nárcisztikus személyiség zavar, és a magukat aszexuálisnak nevező emberek között. Nem véletlen nyilván az sem, hogy az a nárcisztikus személyiség zavar, és a szexuális anorexia feltételezett okai között sok a hasonlóság.

Ahogy a nárcisztikus személyiség egy öntudatlan, hamis személyiséget tesz magáévá, ezzel védve önmagát, sokszor önmagától, úgy igaz ez a magukat aszexuálisnak mondókra is. A szexuális anorexia kezelésének legnagyobb ellensége az, ha az ember nem fordul segítséghez, bele törődik, ezt veszi számára természetesnek.

Ezzel senkit sem akartam bántani, sem pedig győzködni. Ti dolgokot, magatokkal kell ezt meg beszélnetek. Ellenben addig, amíg nem mutat senki egy aszexuális gént, elváltozást, bármit, addig ez egy lelki probléma, amit tehetsz a magadévá, viszont tényszerűen közölni, hogy ez egy szexuális identitás meglehetősen megalapozatlan. Az orvos tudomány nem ismeri, nincs elfogadva, és nem véletlenül. Többségük nem tájékozódik, nem kutatja a témát az aszexuálisnak mondók közül, épp ezért objektívitást nélkülöző nézetek vannak csupán.