Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Elfogadni a másikat vagy megváltoztatni?
Egy másik kérdés meg a saját dolgaim miatt merült fel ez bennem.
Mondjuk a párod szereti a pornót vagy van valami más hasonló fura dolga, ami azért nem olyan vészesen komoly, nem függőség szintű, de téged zavar. Szerinted meg kéne változnia, vagy neked kéne elfogadni úgy, ahogy van?
Mert lehet azzal érvelni, hogy ha szeret, akkor megváltozik értem. Csakhogy erre meg lehet azt mondani, hogy ha szeretem, akkor nem várom el, hogy megváltozzon, hanem elfogadom olyannak, amilyen. Kinek van igaza?
Én arra hajlanék, hogy annak, aki nem akar megváltozni, hanem azt akarja, hogy elfogadják, hiszen mégse tehető egyenlőségjel aközé, hogy van valami "hibám", ami a másiknak rosszul esik, és aközé, hogy megpróbál uralkodni rajtam, nem tartani tiszteletben az egyéniségemet. És ha belegondol bárki, és a szívére teszi a kezét, akkor pl. a szülei, barátai is ki tudják készíteni ilyesmivel, bármivel, hogy beleszólnak az életébe. Senki se bírja, ha meg akarják mondani neki, hogy éljen. Bármilyen kapcsolat, akár baráti is, csak akkor működik szerintem egészségesen, ha békénhagyjuk a másikat.
De itt meg az merül fel, hogy mi van, ha a férfi szeret flörtölni nőkkel, ez a szórakozása, és nem akar megváltozni a barátnője kedvéért? Mert ez meg olyan, hogy ebben teljesen igazat adnék a nőnek, hogy változzon meg a férfi, ha tényleg akar valamit. Mondjuk a nő helyében ilyenkor én eleve mást keresnék inkább, mert ebben az esetben nem arról van szó, hogy engem szeret, és van valami hibája, hanem arról, hogy más nők is érdeklik. Azért az nem ugyanaz.
Légyszi, írjatok kort és nemet is, ha nem probléma.
29F
Ha lehet is változtatni, akkor nem sokat és azt a kicsi változást is csak hosszú időn belül lehet elérni.
Mindenki olyan amilyen. Vagy így fogadja el a másikat vagy akkor nem igazán van miről beszélni.
Ha valaki akar változni az úgy is fog. Aki meg változtatni akar azzal nem biztos, hogy jót tesz .. itt sajnos nincs aranyközépút.
Senkitől nem lehet elvárni, hogy bárki kedvéért megváltozzon, ha ő alapjaiban véve olyan, amilyen és nem is akar. Ugyanakkor azt sem lehet elvárni, hogy akinek valami nem tetszik, ami neki rossz, zavaró, azt elfogadja, ha az neki nem jó.
Szóval én egyiknek sem adok igazat, csupán fel kell ismerni, hogy két ember összeillik-e vagy sem. Ha nem, mert valakinek olyat kell elfogadni a kapcsolatba, amit nem akar, vagy olyan dolgokon kéne változtatni, amin nem akar, akkor nem kell együtt lenni, mert nem illenek össze.
Csúnya dolog beleszólni más életébe, és akkor mit csináljon a másik ha neki rossz az amit te csinálsz? Ha nem szólhat bele, akkor vagy szenved és elromlik a kapcsolat, vagy szakít. A szülők és a barátok azért mások, mert velük nem kell együtt lakni, szexelni, szeremesnek lenni beléjük. Könnyű úgy elfogadni valakit, hogy akkor beszélsz vele amikor akarsz, akkor találkozol vele amikor akarsz és aztán hazamész, magadra zárod az ajtót és azt csinálsz amit akarsz...
És mit szólsz ha azt akarod, hogy téged elfogadjanak, de azért közben a másikban is van olyan amit te nem tudsz elfogadni? Mert könnyű addig amíg csak elvárod, hogy téged fogadjanak el, és nem vagy a másik oldalon.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!