Ti ebben a helyzetben hogy reagálnátok a pasitokra?

nekem csajként csak azzal lenne bajom, hogy konkrét számot tudtam meg. Akármennyire szeretitek egymást és elfogadta az előéletedet, attól még nem jó szembesülni a konkrét adatokkal. Engem egy nagyon komoly kapcsolatban már zavar az, hogy a szerelmem előttem mással is volt.

A barátom ezért nem akart beszélni tudatosan az előző barátnőiről....

Én, úgy reagálnék erre, hogy "úgy jöttem veled össze, hogy tisztában voltam azzal, hogy milyen "előéleted" volt előttem. Viszont, az a múlt, én még akkor nem voltam. Most, hogy vagyok, és megváltoztál, ezt nézném csak. Nem érdekelne az, hogy előttem mi volt, mert nyilván nekem is volt más az életemben, tini baklövések".

Az lenne egyedül fura, hogy megtartottad ezt a skatulya falat, mert ebből az jönne le, hogy szerettél az lenni, aki voltál, és valahol még az is vagy, hiszen kötődsz egy szimbólumhoz, ami az akkori időkre emlékeztet.

De, én személy szerint nem akadnék ki hosszabb távon, max akkor, helyben, de lenyugodnék hamar, és nem zavarna, mivel tudom, hogy "mióta vagyok én neked, azóta csak én vagyok".

Nőként mondom, hogy nem véletlenül különbözik a két nem, életfelfogás tekintetében például teljesen mások vagyunk.

A férfiak ennél a kérdésnél is úgy vannak vele, hogy a nő még büszke is lehetne...stb. Ezt megértem, hiszen a férfiak gyakran gondolják, hogy a macsóság a mi szemünkben is vonzó dolog, miközben valószínűleg túlkompenzálás :D

A konklúzió tehát: nem, valószínűleg nem érez büszkeséget a baratnőd. Az biztos, hogy szöget ütött a fejébe a gondolat, hogy mi van, ha ideiglenesen adtad fel azt az éned, viszont később hiányozni fog a sok kaland és a változatosság. Én azt tudom ajánlani, hogy beszélj vele! Hagyd, hogy elmondhassa a véleményét, és amennyiben valóban fontos számodra, győzd meg a szerelmedről. A lényeg, hogy mindketten őszintén beszéljetek, és hallgassatok, amikor azt kell :-)

Én sok sikert kívánok nektek!