Ebben a helyzetben érdemes valaha ezt kitálalni? Ti mit reagálnátok, ha a ti lányotok lenne ilyen?
Elég ramaty a szüleimmel a viszonyom, mióta élek, viszont anyám mindig azon veszekszik velem, hogy neki joga van mindenről tudni. Nos, tekintve a velük való kapcsolatomat ennek ellenére sose mondtam el semmit nekik, viszont már egy éve barátnőm van (én is lány vagyok). Itthon mintegy egyszerű barátnak van beállítva, de eléggé fiús és szinte csak úgy sugárzik a dolog.
Attól félek egyszer leültetnek beszélgetni, pedig egyáltalán nem érzem, hogy az én magánéletem rájuk tartozna. Egyszerűen nem merek nekik egy apró dolgot sem elmondani, nem hogy egy ilyet, miközben tudom, hogy anyám teljesen homofób, holott ő azt híreszteli, jaj mennyire elfogadó.
Mindenhol azt hallani, hogy a gyerek coming outol, mikor úgy érzi, de anyámat ismerve inkább vallatna.
Mit tehetnék? Nem akarom, hogy akármit is tudjanak.
Nem örülnék, de nem lenne különösebb reakcióm, pedig falun élek, és elég idős vagyok már ahhoz, hogy maradi is legyek.
Vallom, a "gyerek" szexuális élete, nemi hovatartozása nem tartozik a szülőkre. Másokra sem. Magányügy.
Igen, sajnos igaz. Én se kapom meg az ő bizalmukat, így a semmi alapon várják tőlem. Sajnálom, nem minden család tökéletes, ahol a szülő a legjobb minta, a gyerek pedig tinidackorszakban van. Sok helyen meg vannak a problémák, néhil nagyok, néhol kicsik. A lényeg legyen annyi, hogy az itthoni helyzet miatt pszichológushoz kell járnom.
Nos, eddig kétszer volt nálunk az egy év alatt, szóval azért próbálom a lehető legkisebbre szorítani ezeket az alkalmakat és akkorra, mikor anya nincs itt, bár szerencsére már nem nála lakom. Viszont érzem a folyamatos megjegyzéseit erre.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!