Átlagos, semmitmondó életű nők? Miért nem elég nektek, ha a pasi csak átlagos?

Azért nem értem a sokadik ilyen kérdés után sem azt, hogy miért ennyire érzékeny nyomógomb valakinek, hogy mások - akár nők, akár férfiak - milyen igényeket, elvárásokat támasztanak a társkeresés során, mert ha én nő létemre (teljesen függetlenül attól, hogy mennyire nézek ki jól, mennyire van jó természetem, illetve mennyire átlagos és semmitmondó az életem, vagy történetesen pont nem) irreálisan magas elvárásokat támasztok a férfiakkal szemben, túl magasra teszem a lécet náluk ahhoz mértem, amilyen én vagyok, vagy amit én adni tudok egy kapcsolatban, akkor igen jó eséllyel egyedül maradok hosszabb távon, és ezzel valószínűleg inkább saját magamat fosztom meg egy jó dologtól, mint a férfiakat úgy általában.

Akármennyire is nem hangzik romantikusan, valahol a társkeresés is kereslet-kínálat alapú játék az életben, amiben a többség szerintem reálisan be tudja lőni ösztönösen, hogy hol van keresnivalója, aki meg irreálisan sokat vár a potenciális partnerektől, a királyfit/hercegkisasszonyt várja fehér lovon, az nagy valószínűséggel hoppon marad - ha meg nem, és bejön neki, akkor mégis jó döntést hozott.

Veszekedhetünk ezen a kérdésen 100 évig, de akkor is igaza van a kérdezőnek. Ilyen világban élünk, és a nagy demokrácia ezt hozta. Mindenhonnét csak az folyik, hogy 1 életed van, és használj ki mindent, és mindenkit. Legyél sikeres, gazdag, és lehetőleg jóképű. :D

A hétköznapi hősök meg majd magányosan, megcsömörlötten élik végig életüket...