Parázok elmenni egy örömlányhoz. Mit tegyek?

"nem", "nincs", "semmi", "sehol" – összeszámoltad már, hogy hányszor használtad a válaszaidban ezeket a szavakat? A hozzászólásaidból dől a negativizmus. Miért nem koncentrálsz inkább arra, hogy mit tudnál csinálni ahelyett, hogy arra koncentrálnál, hogy mit nem tudsz? A "ne" szót csak egy kontextusban használd, ez pedig a "miért ne" legyen! :)

Abban meg, hogy jó-e vagy sem az, ha örömlányhoz mész, talán nem véletlenül tér el a hozzászólók véleménye. Sokan vagyunk és sokfélék. Van, aki nem csinál belőle nagy ügyet és úgy fogja fel, hogy ez csak megerősíti, van, aki viszont visszaesik vagy visszaesne tőle (mint én is), az önbizalma nullára esne vissza. Nem mindegy, hogy milyen közösségből jössz, milyen nevelést kaptál, milyen a hozzáállásod. Így azt mondom, hogy nézz magadba és ha ellenérzésed van vagy úgy érzed, hogy később mélységesen szégyellnéd és nehezen dolgoznád fel, hogy így oldottad meg, akkor ne menj, viszont ha meg tudnál barátkozni vele, akkor próbáld meg. Bár én még mindig azt mondom, hogy emberekkel kell körülvenned magad. Találd meg (akár a neten) azokat az embereket, akikkel hasonló az érdeklődésed és beszélgess velük. Ha van valamilyen, az érdeklődési körödnek megfelelő találkozó, menj el rá! Keress embereket, akik veled tartanak. Akár még akkor is, ha messze van, az utazás jó dolog. Aztán ha ez megvan, magadra fogsz találni és a többi szinte jön magától. Na persze nem azt mondom, hogy ezek után nem kell tenned érte – nagyon is kell!

30 kilométer márpedig nem sok, de ha a kisujjad se vagy hajlandó mozdítani, akkor ne csodálkozz. A nőket pedig ne nézd le! Ha lenézed őket, akkor én is azt mondom, hogy tényleg járj el k.rvázni, mert az való neked, nem vagy méltó többre.

A facebook meg a társkereső nem maga az élet. Ha összejön valami, akkor úgyis találkozni fogtok. És ha nem vagy közösségi ember, hanem magadba zárkózol, akkor nem fogsz jó benyomást tenni és egy újabb negatív tapasztalat miatt kevesebb önbizalmad lesz. Nem jó a sorrend, az önbizalmad kellene először felépítened.

Te azt mondod, realista vagy, de vajon mások hogy látnak? Mert én nagyon pesszimistának látlak, igaz, ezt így látatlanban nehéz megítélni.

Nincs mire várnod. Nyugodtan menj el prostihoz.

Ha őket sem mered felhívni mit vársz az élettől, nőt szerzni sokkal nehezebb. Őket csak felhívod megbeszéled mikor és, hogy hova menj.

Én is velük vesztettem el, és nem bántam meg. Csak ne ilyen 18 éveseket válassz mert azok munka undorosak. maradj 30-asok elején.

26f