A férfiak ha félrelépnek, nem akkora bűn, ezt miért nem ismerik el?

# 10

Elég fiatalon házasodtak össze, és nem akartak egyből gyereket. Szóval hosszú éveken át csalta a pasi (anyu szerint kb. minden nőnél próbálkozott a munkahelyükön is, aki élt és mozgott, és nagy titkot nem csinált belőle.)

Gondolom, elég kevés nő van, aki ilyen helyzetben ne vált volna el, ahelyett, hogy játssza a megalázott, de megbocsátó feleséget, de neki úgy látszik, elég volt egyfajta elégtételként, bosszúként, hogy ő meg tudatosan, szándékosan más férfitól esett teherbe (arra figyelt, hogy barna hajú, barna szemű legyen ő is, mint a férje).

Én mondjuk el nem tudnám képzelni, hogy ilyet csináljak, több okból sem, de nem vagyunk egyformák, az élet meg ír néha fura forgatókönyveket.

# 13

Én nem lennék képes nő létemre így élni, hónapokig sem, nemhogy egy életen keresztül, nem lennék képes egy kapcsolatban másik férfitól gyereket szülni, se a gyerek miatt, se a két átvert férfi miatt, nem beszélve a saját lelkiismeretemről.

Csak arra példaként jutott eszembe ez a történet, hogy egy férfi a hűtlenségével (ami egyesek szerint "nem akkora bűn"), nem feltétlenül ugyanazt a néhány "szabványos" reakciót válthatja ki a párjából, lehetnek úgymond egyéni "megoldások", már amennyire ez bárki szemében megoldásnak tűnhet.

Tényleg nem tudom a helyébe képzelni magamat, de talán úgy élte meg a később is folytatódó megcsalásokat, hogy egyfajta elégtételt jelentett neki a tudat, hogy ő lényegében egy még fontosabb dologban csinált hülyét a férjéből.

Nem akarom jelzőkkel minősíteni, de ahhoz képes, ahogy élt évtizedekig, valahol egyszerre volt fura és vicces számomra, hogy ha találkoztunk, minden alkalommal megkérdezte tőlem, hogy én nem megyek-e/mentem-e még férjhez, mióta vagyok együtt a barátommal, miért nem akarunk ennyi idő után sem összeházasodni stb. Szóval számra, úgy látszik, vagy nem vesztette el a varázsát a házasság intézménye, vagy (és szerintem ez a valószínűbb), - lévén még egy más generáció - úgy gondolkozott, hogy önmagában az, ha valaki férjhez meg, egy érdem vagy érték, "teljesítmény", függetlenül attól, hogy milyen a házassága.

# 14

Nem tudom megítélni, hogy anyagi megfontolásból nem tette-e, vagy a bármi másért (esetleg azt gondolta, hogy lényegében ugyanez lenne minden pasival előbb-utóbb, mert ilyen szempontból kvázi egyformák, vagy azért, mert a 70-es, 80-as években még kevésbé volt elfogadott a válás stb.)

"Az ilyen nőnek bézbólütő a fejébe!!!"

A sors náluk máshogy intézte a dolgot. A férje elég fiatalon, talán az ötvenes évei közepe táján meghalt egy súlyos betegség után (volt köztük majdnem 10 év korkülönbség). A felesége lelkiismeretesen ápolta otthon kb. másfél évig, a haláláig. Aztán, mivel addigra a gyerekeik is kirepültek otthonról, eladta és kisebbre cserélte a lakásukat, eladta a balatoni nyaralójukat, és abból a pénzből utazgat, éli a életét, és láthatóan eléggé ki van virulva.

Az meg nyilván csak ő tudja, hogy a saját lelkiismeretével mennyire van békében.

Ezt nem értem. Egy férfi miért léphet félre?

Szerintem az lenne az ideális, ha egyik sem tenné, de nem értem, hogy egy férfinak ez miért lenne megengedett...