A férfiak ha félrelépnek, nem akkora bűn, ezt miért nem ismerik el?

"A férfiak ha félrelépnek, nem akkora bűn, ezt miért nem ismerik el?"

Van olyan is, aki "elismeri" és el is viseli hosszabb távon is akár. Anyukám egy volt kolléganője például úgy gondolta, hogy "nem akkora bűn", hogy a férje félrekefél, amit kb. mindenki tudott is a közös munkahelyükön, mert a pasi ott is ért el ilyen téren sikereket egyik-másik kolléganőnél a kb. 300 fős cégnél, és ezt nem mindig sikerült titokban tartani.

Nem kicsit megalázónak érezte a dolgot, de gondolta, ilyesmiért nem érdemes válni, fontos a család egysége meg a szeretet (ő árván, nevelőotthonban nőtt fel annak idején).

Szóval bűnnek ő sem tartotta, annyit tett csak fájdalmában, hogy azzal viszonozta a férje hűségét, hogy a két gyereküket más biológiai apától szülte.

A férje már nem él, de büszke apaként felnevelt egy fiút és egy nagyon szép lányt, akik picit még hasonlítanak is arra a férfira, aki a sajátjának hitte, és ebben a tudatban nevelte fel őket.