Ti mit tettetek volna a helyemben?

Alapvetően eléggé nincs önértékelésem, viszont ebben a helyzetben lehet pont fordítva fog látszódni.

Összejöttem egy nővel, vagyis számomra az egyetlennel akire képes vagyok a világon nőként nézni. Minden jó volt stb.

Lefeküdtünk. Nem volt orgazmusa, nem gond. Majd lesz, nem fogtam fel tragédiaként. Barátnőjétől halottam vissza, hogy azt mondta neki a barátnőm hogy "nem volt rossz, de annyira jónak se volt nevezhető, de ez nem az ő hibája, hanem totálisan kezdő, majd egyszer minden jobb lesz."

Meg olyat is hogy az a pasi akivel együtt volt, sokáig, azt régen mindig dicsérte az ágyban és mikor megkérdezték hogy hozzá képest én milyen vagyok, arra meg az volt a válasz hogy egyelőre meg sem közelítem, de ha esetleg sohase fogom elérni azt, akkor sem fog lecserélni, mert imád.

Mikor átjött szó szerint kidobtam. Egyrészt elhiszem azt hogy nem volt jó, nem is éreztem magam azért kevésnek mert van időnk ezen változtatni, de hogy ilyeneket mond a barátnőjének is az nálam kiverte a biztosítékot. Szó szerint felfordul a gyomrom tőle ha meglátom.

Nem értem. Ha szeret mégpedig tényleg szeret, akkor mért nem tud ilyenben hazudni? Vagy legalább ne mondani így el, vagy valami. Sokszor féltem attól, hogy majd egyszer megcsal vagy vonzódik majd más férfiakhoz, de őszintén az semmi ehhez képest.

Ha lefekszik egy idegennel tételezzük fel attól még nem feltétlen aláz meg engem úgy ahogy most pl., még ha abban az esetben is tönkremenne a kapcsolatunk.

Megbocsátani nem akarok neki mert nem hiszem hogy valaha is lesz kedvem vele lefeküdni.