A legtöbb férfi miért nem tartja vonzónak a kövér nőket?

#30

"inkább csak nagyon könnyen tudom szeretni aki tetszik nekem, és azt pont úgy ahogy van."

Ez velem is így van, de te nem erről beszéltél. Te arról akartál meggyőzni, hogy minden férfi a kövér nőket szereti, csak társadalmi elvárásból, szégyenérzetből, divatból, vagy ki tudja még milyen okból, de tagadják.

Amit ott hosszabban leírtam igaznak gondolom, de nem azért írtam mert más meggyőzni akarok. Egy kedvenc témaköröm a humánetológia, műszaki ember lévén pedig jó érzés ha ismerem a működését valaminek. Ez nem elvesz az adott dologból hanem nekem hozzáad.

Viszont szokatlanul érzékeny vagy a szenzoros ingerekre (aspergeres vagyok). Hangokra, arra amit látok, érintésre stb. Talán ezért van, hogy más irányba ment az érdeklődésem mint a tiéd. Meg persze máshogy is szocializálódtam, nekem a kisgyerekkori hajhúzogatás, kinek lesz előbb csaja verseny kimaradt. Mindenképp hallgatnom kell az ösztönösös benyomásaimra különösen egy ismerkedés alkalmával. Ez nem egy reklámozandó dolog, de csak azzal érzem jól magam akit ha meglátok már csak attól feláll. és ez főleg érzelmi jóllétet jelent.

Más viszont, aki egészségesen nőtt fel és működött együtt a társaival, valószínűleg ez teljesen másképp van.

"Ez nem egy reklámozandó dolog, de csak azzal érzem jól magam akit ha meglátok már csak attól feláll. és ez főleg érzelmi jóllétet jelent."

Így van. És csak akkor vagyok lelki egyensúlyban, ha olyannal vagyok együtt, aki nem megalkuvás.

A kövérek (nők és férfiak) az emberek nagy része szemében taszítóak. Persze, vannak fétisesek, de most nem erről van szó.

Ennek szemléltetése néhány nap a tinderen - a férfi profilt jobbra húzók többsége elhízott nő lesz, mert ők azok, akik hajlamosabbak kevésbe válogatni. Mivel tudják, hogy nincsenek abban a helyzetben, hogy megtehetnék.

Nincs ebben semmi rendkívüli egyébként, mert bár biztos van egy-kettő, akinek a "mackós aputest" jön be, a nők nagy része sem vonzódik az elhízott férfiak iránt.

Nekem volt mindenféle barátnőm. Túlsúlyos is. Csak megalkuvásból jöttem vele össze. Mert úgy éreztem, vagy belelépek ebbe a kapcsolatba, vagy egyedül maradok mindörökre. (És még hányan vannak így ebben az életben?)

Kb. 4 hónapja voltunk együtt, mikor már elmúlt a varázsa annak, hogy végre igazi szexben részesülök annyi kihagyás után, és egy fürdés alkalmával ránéztem a testére... És azt éreztem: Tényleg ez vár rám egész hátralévő életemben? Hogy vonzó nőt csak pornóban láthatok, miközben az ágyba mellé kell befeküdnöm?

Vége lett a kapcsolatnak, más okból. Akkor azt éreztem, hatalmas hiba, mert ha nem is olyannal, aki szexuálisan vonz, de legalább nem egyedül kellett volna mellette az életemet leélnem.

Nekem megadta Isten, amit olyan sok embernek nem. Ezután megismertem egy csodálatos, angyal testű szépséget.

7. éve leszek vele együtt idén. És még most is koppan az állam, mikor levetközik. Nemhogy pár hónap után aggódni kezdtem volna, ahogy nézem.

Szerintem mindennél beszédesebb, hogy amennyiben nem szexelünk, akkor is rá maszturbálok.

Megtehetném, hogy bárkire. De a 7. év felé tartva is, róla fantáziálok akkor is, ha önkielégítek.

Bár mindenkinek megadatna az, hogy olyannal van együtt, akit tényleg szeretne. Azt mondják, a világ legjobb nőjét is unja valaki.

Ez nem igaz.

Csak aki unja, annak nem ő a világ legvonzób nője, ennyi csupán.

Az első kapcsolatom volt megalkuvás 21 évesen. Úgy éreztem soha az életben nem lesz senkim, nem kellek senkinek, totál belesüllyedtem a depresszióba. Ott volt az is, hogy vékony-izmos alkatom van. De közben meg akik vékonyak voltak nem tetszettek. Aztán rámírt egy lány. Tornász volt, táncoktató, jógatréner, meg már nem is emlékszem mi. Igazából elkapott az érzés, hogy azta talán szerelmes vagyok. Mellette az a benyomásom kezdett kialakulni, h valószínű semmi baj velem csak nincs bennem elég tesztoszteron. Mindig kellett valamilyen játék/fétis h felizguljak. Ha lelkileg épp szerelmes hangulatban voltam akkor könnyen felállt, de csak a testére nem. Annak a kapcsolatnak vége lett, de hasonló volt a következő is. Még mondtam is olyat akkor, h "nekem nem olyan alacsony az ingerküszöböm h csak levetkőzik egy lány és kész". Jobb híján azt gondoltam az egy erény.

Nem nyitottam soha a teltebb lányok felé, mert féltem nekik csak a macik kellenek, és hát náluk sose volt sikerem. Próbáltam párszor de teljesen vége lett az önbizalmamnak.

Aztán épp egyedül voltam, és megtetszett egy lány. Nagyon aranyos arca volt.

Beszélgettünk, tök jól értettük egymást. Volt önbizalmam, mondtam szeretnék találkozni vele.

Egy parkban egy padon vártam rá. és megláttam messziről. Kicsit szűk egyberuhában volt. A combjai vastagabbak voltak mint nekem 2. A hasán a hurkában bent volt a ruha anyaga. A dereka mint egy harang pereme, ahol a puha bőrébe belevágott a bugyi. Félénken mosolygott, pillanatra megállt. De csak jött. nem tudom hogyan telt el az a pár másodperc, szerintem csak néztem mint egy hülye :D

Ciki volt, mert mikor fel akartam állni köszönni akkor vettem észre h áll a farkam. Előtte ilyen sose volt, h egy randin. Hallottam h másnak igen, de gondoltam vagy kamu vagy én másképp működöm. Meg akartam érinteni bőrét, végig simítani, megcsókolni. Végtelen távolság volt ez az azelőtt megszokott félénken beszélgetünk intellektuális téma, pár kis poén, stb randiktól... én ott azonnal szeretkezni akartam vele. Zavarban voltam mert normálisnak kellett lenni, de nehéz volt. Nem is igazán volt jó randi, zavarban voltunk mindketten, a végén csak annyit mondtam ne menjen még el. Aztán megöleltem. Hazament, és pár óra múlva már mentem érte autóval.

Magamtól soha nem mertem volna odamenni egy ilyen lányhoz.

Ott jött elő az ösztönös vonzalom, ezt nevezem annak.

Akkor tudtam meg milyen.

Amiről te beszélsz, arra van egy szó:

Fétis.

Nem a nő tetszett, hanem a hája. Igazából bárki lehetett volna, a test volt a lényeg. Éppen ezért ez nem is szerelem, bár kamaszkorig (aztán a többség ezt később kinövi), a szexuális vonzalmat szerelemnek tudják be.

Éppen ezért hangzanak el olyanok, hogy ebbe vagy abba a színésznőbe/pornósba "szerelmes" egy adott személy, elvenné még feleségül is. Lefordítva: úgy tetszik, hogy élete egész hátralévő részében dugná.

Ez nem szerelem.

Tudom, hogy általában más férfiaknál ez ilyen amint írod. Nálam ha a másik ilyen módon tetszik külsőre az hatalmas pluszt ad. Aranyosnak látom, kedvesnek, aztán ha habitusban is passzolunk akkor tényleg azt az érzést amilyen a gyerekszerelem volt, mikor az ember teljesen elveszti az eszét azt tudja egy idő után kiváltani. Elkezdek néhány dologban hasonlítani rá, meg úgy altlaban boldog leszek miatta. Biztos, hogy ezt sok ember kinövi idővel, de én nem tartom rossz dolognak.

A fétist mikor írtam másra értem. Az azt jelenti, hogy akkor is tudsz és kívánsz szexelni valakivel ha nem szereted mert egy viselkedés vagy tulajdonság elég. De az a helyzet, hogy szerelem nélkül még az is rossz. Lehet csinálni de rossz érzés okoz. szex de közben magány, és azt ezerszer jobban érzed mintha nem is csinálnál semmit.

Ez viszont amit írtam, engem egy magasabb érzelmi szintre kapcsol. Aminek sajnos gyakran következnenye a zavarbanlevés is, de attól még csinálni kell. Úgy lesz jó ha ezek megvannak. Tudom milyen önbizalomból randizni már nem akarok olyat. Kell h érezzem h a másikért kicsit többnek és jobbnak kell lennem. Az lesz tartós, a másik nem. A tudatnak és tudatalattinak összhangban kell lennie.

De ez rám igaz, másra nem biztos. Rosszul érzem magam egy kapcsolatban ha ez az igazi vágy hiányzik. Nagyon nagyon más arcomat látja akivel megvan.

Ez valószínűleg gyerekes tulajdonság ha arra utaltál, de akkor is ilyen vagyok. Ebben a tekintetben nem szeretnék felnőtt lenni.