Menjek prostihoz? Az megold valamit is?

Nem megy, a lányok voltak a kezdeményezőek. Önerőből nem tudnék meghódítani senkit. Ezért aztán nem is tudok tenni érte, hogy legyen valakim. Egyszerűen nem megy, pedig szeretnék, elhiheted.

Azt, hogy várok arra értettem, hogy amikor már nem bírom, akkor elmegyek egy prostihoz.

Nem ülök állandóan itthon, de az önmagában nem elég semmire. Olyan helyen meg még nem jártam ahol könnyen szóba lehet elegyedni korombeli nőkkel. Csak úgy megszólítani nem szólítanék meg senkit az utcán például vagy egy strandon.

Ez az egész dolog a személyiségből ered szerintem, nekem pedig nem olyan a személyiségem. Nem látok bele a nők fejébe, nem tudom, hogy amúgy szerelmes-e valakibe, (még ha szingli is) nem tudom, hogy mit gondol rólam. Lehet neki még kínosabb lenne mint nekem, hogy én nála próbálkozok és azt sem tudná miként rázzon le. Egyszóval nem szívesen akaszkodnék rá senkire. A bókolás meg az udvarlás az én számból bénának hangzana és megint csak olyan kellemetlen lenne valakit ilyesmivel bombázni. Ez nem nekem való, kár volna magamat lejáratni semmi hasznára. Ha mindenki tűkön ülne és rám várna, akkor úgy igen.

Másrészt, ha így érzem, ez a kép alakult ki bennem, akkor borítékolható, hogy nem is vagyok olyan pasi, aki sikerre van ítélve...