Házasok! Ki mennyire tudja kiküszöbölni az életéből, hogy “más” ne legyen képben egyáltalán?

Elgondolkodtam egy pár dolgon. Lassan 10 éve vagyunk együtt a férjemmel, hazudnék ha azt mondanám, hogy nem figyeltem fel más pasira, de sosem adtam neki túl nagy jelentőséget és próbáltam mindig másra koncentrálni, nem akartam továbbvinni a dolgot. Próbàltam velük kerülni a kontaktokat.Nem szeretnék megcsalásba bonyolódni, gyerekeim vannak és jól érzem magam a férjemmel, szeretem is őt.

Szóval nem akarom ezt kockáztatni, ezzel szerintem ő is így van.

Viszont van egy srác, éppen jelenleg nála tanulok vezetni és nem mondom azt, hogy annyira nagyon bejönne, de egyébként nem egy rossz pasi és jó társaság is lenne, alapból szimpatikusnak találom, személyiségre is, bár nyilván nem ismerem, csak ami eddig lejött róla. Neki is van családja, ezért elég óvatos vagyok, nem mutatom ki, nem is beszélek olyanokat, remélem nem is veszi észre. Azt nem tudom, hogy ő hogy viszonyul a tanítványaihoz, valszeg közömbösen, ezt tiszteletben is tartom… ez is eléggé tetszik benne.

Az a baj, hogy kerülném vele a kontaktot, de szerintem elég sok órát kell még együtt töltenem vele, mert nem vagyok egy őstehetség sajnos. Nehezebben is tudok koncentrálni, lehet pont emiatt.

Régebben elég sok pasi csapta nekem a szelet, kimutatták, hogy tetszem nekik, csinos vagyok stb, aztán nem igazán nagyképűségből, de akik eddig bejöttek és nem is volt senkijük, akkor általában volt is valami. (Még mielőtt rosszat gondolnátok, nem sok ilyen pasi volt, nekem nagyon számít a belső is, szóval nyilván kevesebb volt az, aki külső-belső egyaránt tetszett)

Most ilyenkor ezt hogy tudom kizárni?

Hogy tudok teljesen elvonatkoztatni, elfogadni, hogy most ez van és kész?

30/N