Mennyire normális az, hogy kevesebbnek érzem magam a prostiknál?

Mindezt anyagi szempontok alapján írom. Átlagos férfi vagyok egy átlagos irodista, szellemi munkakörben dolgozom. Gazdasági területen szereztem diplomát. Mellette két két idegennyelvet beszélek és tervezem tovább képezni magam. Havi nettó 600 ezret keresek és egy másfél milliós autóm van. Egyedül tartok fent egy albérletet.

Ezzel szemben a Rosszlányokon hirdető, felkapott csinos nők ennek többszörösét is megkeresik havonta. Fényűző életet élnek hozzám képest, drága sportkocsikkal közlekednek stb. Nekik a BKK szutyoknak számít.

Átlagos képességű vagyok, mégis minden igyekezetem ellenére nem tudom felvenni velük a versenyt. Tudom, hogy kereslet és kínálat, de úgy tűnik, hogy nem csupán a piac volatilis, hanem a közmorál és az emberi értékek is.

Más is hasonlót érez? Én egy szánalmas vesztesnek érzem magam, hogy némelyikük egy szombat éjszaka vagy hétvége során megkeresi a havi bérem. Nekem sosem lesz 40-50-60 ezres vagy ennél is magasabb órabérem. Persze könnyen lehet, hogy a munkaerőpiacon, tényleges verseny során minimálbéresek lennének ezek a nők, de az alkalmazotti létet minden bizonnyal megvetik és kinevetik.

A szexmunkából szerzett havi milliók alapján tényleg legtöbbünk fölött állnak? Ha abból indulunk ki, hogy mindenki annyit ér, mint amennyit keres?