Normális, ha kevesebbnek érzem magam, amiért nem vagyok szép?

Hétköznapi, átlagos életem van, nem panaszkodhatok. Nem mondom, hogy jómódban élünk, de amire szükség van, arra jut, ha nem is azonnal.

Azt tanulom, amit szeretnék, van pár ledolgozott évem is, illetve több nyelven beszélek, néhány nyelvvizsgám is van, hamarosan diplomám is lesz (remélem).

Van párom, 6 éve lesz, hogy együtt vagyunk. Neki elmondása szerint tetszem, ahogy vagyok, én viszont gyerekkorom óta elégedetlen vagyok magammal. Mindigis tudtam, hogy ha a külsőmből kéne megélnem, éhenhalnék, így már gyerekként is folyton tanultam.

Kitűnőre érettségiztem, és tudok egy csomó (a mindennapi életben haszonatalan) dolgot :)

Néha mégis annyira irigylem a szép lányokat. Nincs instagramom, szóval nem az tette tönkre az énképemet.

Tisztában vagyok azzal, hogy mi a baj az adottságaimmal, de a legtöbbön nem lehet változtatni.

Erre a legtöbben (szülők, barátok) azt tanácsolták, hogy adjak magamra jobban, sminkeljek, vegyem fel mindig a kedvenc ruháim, járjak fodrászhoz, manapság már minden megoldható.

De olyan szomorú vagyok néha, mikor lemosom a sminket, és megjegyzik "Nem is tudtam, hogy neked ennyire problémás a bőrös". Hát, ha nem lenne az, biztos nem takarghatnám....