Igaza van? Tényleg azt fogják gondolni a férfiak, hogy mentálisan problémás vagyok és távol maradnak tőlem?

Ha meg akarsz felelni a divatnak, igaza van.

Ha normális vagy, akkor ne hidd ezt el.

Te vagy, azt keresed, aki téged akar, téged szeret. S ha szeret, s nem megdugni akar, akkor elfogad.

Ha beszélgetnél, írj, adj gmail címet!

45/F

Szerintem ez egy hülyeség .

Lesz olyan aki elfogad ,és úgy fog szeretni ahogy vagy és amilyen vagy (Mondom úgy ,hogy szintén önbizalmi problémakkal szenvedek a sok ghosting miatt) de akkor is .

Nem szabad ennyire rámenni a dolgokra , a világ csak tükör .

Az meg ,hogy mennyire gáz szűznek lenni ,szerintem egyáltalán nem - inkább egy olyan nő akibe nem járt senki ,mintsem egy olyan akin végig ment a fél falu :D

S , biztos vannak benned jó és különleges dolgok ,valaki majd jön és értékelni fogja ezeket , s úgy fog szeretni ahogyan vagy amilyen vagy és aki vagy .

28/F

Igaza van a srácnak. Részben.

Pasiként rohadtul idegesítő az, hogy én látok egy nőt, beszélgetek vele, közeledni próbál, erre ő a nő közli velem, hogy én nekem az biztos nem tetszik ahogy ő kinéz. Legyen az bármi.

Szóval, igen, az idegesítő az egészben nem az, hogy milyen vonásaid vannak, hanem az, hogy ha valaki azt mondja, hogy "teccől" akkor rá kellene hagyni, mert egy másik személy másként tekint rád, mint te magadra.

Nincs még mentális problémád. Szimplán úgy viselkedsz mint a legtöbb nő, aki úgy véli, hogy jobban tudja, hogy mi tetszik egy pasinak rajta, vagy mi nem, mint maga a pasi.

Nem a szüzességed a riasztó 25 évesen, és nem is biztos, hogy a vonásaid.

Hanem az, ahogyan gondolkodsz magadról. Az hogy 25 évesen plasztikai sebészre akarsz gyűjteni, az az idegesítő, hogy ezekkel azt jelzed, hogy nagyívben lesz*rod a partner, vagy potenciális partner véleményét. És ez az a tulajdonság ami miatt a plasztikai műtét után sem garantált, hogy normális kapcsolatod lesz valaha

Kérdező : Ne legyél bolond ,én is sánta vagyok de nem megyek kés alá .

Ha valaki így nem szeret ,akkor ez van . (2.-es voltam)

Két különböző dologról van itt szó.

Az egyik:

Szüzesség és szex. Ebben a legkevésbé sem tudok egyetérteni. Aki ezt nyűgnek tartja, az elég esélyes, hogy csak egy potyadugást akart volna megejteni, esetleg csak azért kellenél, hogy legyen kit dugni. Aki a szexre mint valami tanulandó képességre tekint, az már eleve gáz. Ha szeretünk valakit, akkor kifejezetten megtisztelő, ha bevezethetjük a szexualitásba. A szexben pedig pont az a szép, hogy egyedi. Ez adja meg a varázsát. És egyébként is: ha valaki annyira is lusta, hogy netán pár "tanítgatós" aktus se férjen bele neki, az egyszerűen nem szeret. (Egyébként is rühellem ezt a "tanítgatás" kifejezést, mert mint mondtam, ez nem egy vizsgaanyag, amit be kell tanítani. A szeretkezéskor nem egy betanult rutint kell visszaadni, hanem önmagadat kell adni.)

A másik:

Abban viszont teljesen egyet tudok érteni, hogy a kóros önértékelési problémák rémesen kiábrándítóak. Már eleve az, hogy te éveken át váratnád a másikat, elég abszurd. Évekig várni csak azért, hogy láthassam azt, akivel LEHET, hogy majd kapcsolatba kerülök? Évekig várjak, hogy egyáltalán lássam, hogy hogy néz ki? Hát nem. Sőt... ahogy olvasom, ez konkrétan több, mint 5 évet jelentene?? Ne haragudj, de ez viszont tényleg beteg dolog. Én sem szeretem elsietni a dolgokat, meg nem vagyok az a jellem, aki mindent pár nap alatt le akarna tudni, de 5 év az extrém. Persze, közben lehet kommunikálni, de tudod, azért egy kapcsolatban tök jó dolog néha együtt lenni a szerelmünkkel, megfogni a kezét, együtt elmenni erre-arra, stb. Enélkül az egész csak egy lagymatag virtuális kapcsolat-illúzió. És aztán ki tudja, hogy utána lesz-e belőle valami? Engem mindenki egy nagyon érzelmes, romantikus, és türelmes embernek tart, de 5 évig várni azért, hogy TALÁN majd legyen valami, egy olyannal, akit addig még csak nem is láttam, nem vállalnám be. Egyetlen életünk van csak. 5 évet meg nem dobnék ki azért, hogy legyen egy valószínűleg távolról sem ideális kapcsolatom.

És itt jön a másik dolog, hogy ebből a kapcsolatból nem csak az önbizalom, de a bizalom is hiányozna. Ha valaki éveken át nem hajlandó találkozni, ott a bizalom is hiányzik. Tudom, ezt szépen meg fogod magyarázni, hogy a kinézeted miatt, de ez baromság. Egyrészt: ha te évekig váratod, akkor 100%, hogy le fog lépni, hacsak nem valami mentálisan problémás illetőt fogsz ki. Ha nem tetszel neki, akkor is LEHET, hogy befejezi, de messze nem 100%. Én ugyan nem vagyok egy matekprofesszor, de a nulla, és a kevés közül a kevés a több. Szóval gyakorlatilag te azért akarod a 0% esélyt választani, mert a másik opció szerint kevés az esélyed.

De az igazán "szép" az lenne, ha mondjuk várna 5 évet, látjátok egymást, és élőben rohadtul nem jön be a pasas. Mit mondasz akkor? "Bocsi, hogy elvettem 5 évedet, de nem jössz be"? :D

Komolyan, amit csinálsz, az éretlen, dedós, és beteg dolog.

Neked első körben nem plasztika kellene, hanem egy pszichológus.

És egyébként ahogy már említettem, maga a folyamatos önmarcangolás, a kóros önbizalomhiány is kiábrándító. Én szakítottam már meg ismerkedést, tali előtt 2 héttel emiatt. Pedig egyébként értelmes, okos, szép lány volt, de nagyon irritáló, amikor valakinek még egy pozitív szót se lehet a külsejére mondani, mert egyből jön a kötekedés, hogy ezért nem vagyok szép, azért nem vagyok szép, hazudsz, amiért szépnek mondasz, stb.

Azért hadd meséljek kicsit a múltamból! Volt olyan párkapcsolatom, ahol a barátnőm nem csak hogy szűz volt, de még nem is volt párkapcsolata előttem, sőt, még nem is csókolózott. Kb. veled egykorú nőről beszélünk. Egyébként semmi kóros problémája nem volt, egyszerűen csak egy sok bántalmazást elszenvedett, visszahúzódó, csendes, és nem túl feltűnő lány volt. Semmivel nem volt a testén megelégedve, de nem kötözködött, hanem elhitte, hogy nekem tetszik, és azt is, hogy a személyiségét is szeretem, és jól érzem magam mellette. Idővel aztán egyre jobban megbékélt magával, és egyszer el is mondta, hogy mióta járunk, egyre kevesebb olyan dolog van, amit utál magában. Továbbra is kevés dolog volt, amivel elégedett volt a testén, de azt mondta, hogy örül neki, hogy nekem tetszik, és így már kevésbé zavarják azok a dolgok, amik régen nagyon frusztrálták. Ami meg a szexualitást illeti: az első együttlétünk életem eddigi legszebb élménye volt. Az az éjszaka maga volt az álom. Meg egyébként az egész kapcsolatunk is. Végül nem tartott "örökké", de úgy gondolom, eddig legalábbis a legszebb fejezet volt az életemben. És ebben kulcsszerepe volt annak, hogy bíztunk egymásban, és hittünk egymásnak.

"én nem mondtam, hogy várjon"

Lehet, hogy nem mondtad ki így egzaktul, de erre utaltál.

A másik dolog, amit nagyon tudok gyűlölni, amikor valaki tökéletesen körbeír valamit, majd pedig arra hivatkozik, hogy "de hát én nem mondtam ki".

"Én azt mondtam, hogy könnyen találhat szebb lányt és jobban jár egy szebbel mint velem"

Ha te elküldöd a frászba, akkor miért csodálkozol azon, hogy otthagy?

Igen, ez az, amit mondtam, hogy rémesen taszító. Amikor folyamatosan mást sem kell hallanom, hogy ő mennyire rossz, meg kvázi a burkolt szapulásomat, hogy én mennyire rosszul választottam, miért nem más lánnyal próbálkozok, stb. Irritáló.

Egyszerűen negatív vagy. Egy kapcsolat meg nem erről kéne, hogy szóljon. Akkor már tényleg inkább összejövök mással, olyannal, akivel boldogok vagyunk egymás mellett, és akinél nem azt kell hallgatnom napestig, hogy más mennyivel jobb. És felszínes is vagy. Egész végig a külsőn rugózol. Ez is egy unszimpatikus jellemvonás. Tudod, ha valaki ennyire negatív, és romboló jellem, akkor inkább lennék egy olyannal, aki egy nagyságrenddel rondább, de lehessen rá társként tekinteni, lehessen közös élményeket szerezni. Mert nem az a lényeg, hogy milyen az állcsontod, vagy hogy mekkora a melled. Az a lényeg, hogy mi van belül.

"és amúgy látott képeket rólam"

Tehát már látott is, de te csakazértsem akarnád, hogy találkozzatok, vagy hogy összejöjjetek.

Most mit mondjak? Nem csak gondolni fogják rólad, hogy pszichésen beteg vagy, hanem ténylegesen az is vagy.

Egyébként meg a te életed, úgy szúrod el, ahogy szeretnéd. :) Nekem attól nem lesz rosszabb, hogy te mániákusan elűzöd magad mellől azokat, akik szeretnének veled lenni.