Barátkoznátok egy olyannal akinek egy csomó lelki problémája van és mentálisan nincs jól?
Nemrég megismertem egy lányt (egy suliba járunk, esti gimibe mindketten, korban is mi állunk egymáshoz a legközelebb, én 20 vagyok ő 21). Kedves barátságos lány, de megtudtam róla pár dolgot amihez nem tudom, hogy álljak. Depresszióval küzd már általános vége óta. És sokszor van depressziós fázisa, illetve nem valami pozitív, sokszor csak siránkozik bármin, a legapróbb dolgokon is képes kikészülni és sírva fakadni. Barátai nincsenek, kiközösítették mindig, elfordultak tőle. A régi legjobb barátnőjének a pasija megerőszakolta (ezért fordult el tőle a barátnője, mert rá haragudott és nem a srácra, meg persze a srácnak hitt, hogy a csaj mászott rá), emiatt csak mégtöbb baja lett mentálisan és fizikailag is. Öngyilkossági gondolatai is voltak. Elég gyenge jellem annyi a lényeg, mert sok rosszat élt már át, meg sok traumán ment már keresztül. És a depresszión kívűl is van más mentális betegsége amit megállapítottak nála (szorongás, anorexia, szociális fóbia, enyhe bipoláris zavar). Kórházban is volt már, mert meghánytatta saját magát. Ez most önző lesz amit mondani fogok, de nekem megvan a magam problémája, és akinek ilyen sok gondja van az mégjobban lehúz engem, és csak rosszabb lesz az én kedvem is. Nem beszélve arról, hogy nem szeretem a folyton panaszkodó embereket, akik rám zúdítják a bajaikat meg ilyen érzékenyek,hogy attól kell paráznom mindig mikor sértem meg őket valamivel. Ti barátkoznátok ilyen emberrel aki ennyi gonddal küzd?
(Olvastam már véleményeket, és a legtöbben azt mondták, hogy az ilyen emberek csak lehúzzák az embert és elveszik az életkedvét is, ezért az ilyenektől inkább jobb távol maradni. Kiváncsi vagyok ti hogy vélekedtek.)
Én nagyon önző leszek most, de nekem volt ilyen "barátnőm" és iszonyatosan megbántam, hogy éveken keresztül önzetlenül támasza voltam.
Középiskolai osztálytársam volt. Egy nagyon zárkózott, magányos, csendes lány volt. Én alapvetően elég támogató és nyugodt személyiség vagyok, többnyire jól kijövök másokkal... az osztályból végül nekem sikerült egyedül összebarátkozni vele. Kiderültek róla dolog, depresszió, anyagi és családi gondok, mentális betegségek stb. Mindig igyekeztem támogatni őt amivel csak tudtam, mellette voltam minden alkalommal, mikor mélyponton volt. Végül nem bírta az iskolában a tempót és megbukott, egész nyáron korrepetáltam, de nem ment el pótvizsgázni. Az volt az indoka, hogy sokkal jobb lesz neki estin. (persze végül azt sem fejezte be)
Rengetek dolog történt később, de ami nagyjából fontos, hogy míg én egyre több mindent értem el, addig ő egyre mélyebbre süllyedt. Nekem ő egy kis töredéke volt a barátai kapcsolataimnak, de neki én voltam az egyedüli barátja. Gyűlölte, ha esetleg bemutattam más ismerőseimnek. Engem értek sikerélmények munka stb. terén, míg ő részmunkaidős takarító lett valami irodaházban. Én biztattam, hogy milyen jó legalább tud majd félre tenni meg ez csak átmeneti ne adja fel, de ő végig azt hajtogatta, hogy ő neki csak ez nyomorúság jutott és milyen igazságtalan az élet. Minél távolban kerültünk egymástól az életben ő annál jobban sajnáltatta magát. Bármit értem el mindig az volt a válasza, hogy nekem milyen könnyű az ölembe hullanak az ilyen lehetőségek. Ha esetleg én osztottam meg vele bármilyen problémámat, akkor visszavágott, hogy neki ezerszer rosszabb. Ami valószínűleg igaz is volt, de egyszerűen belefáradtam, hogy nem tudok segíteni neki és hogy ő sem segít saját magán. Biztos van olyan, aki az ilyen embereket is megfelelően tudja kezelni, de nekem szörnyű volt végignézni, ahogy idővel drogokhoz nyúl, majd egyre rosszabb állapotba kerül. Már nem tartjuk a kapcsolatot, nem tudom jól van-e.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!