Szerintetek elítélendő-e, ha házas emberként félrelépek úgy, hogy otthon a szex szinte nulla és évek óta próbálom ezt megoldani a feleségemmel?

Hát érdekes a Ti esetetek, bár nem egyedi!

A nők egy része házasság és gyerekszülés után nem kívánja a szexet annyira mint előtte.

Persze nem sok nő van aki éjjel-nappal szexelne, inkább csak módjával.

A nők érzelem, míg a férfiakat a vágyaik vezérlik. Ezért egy egészséges férfi szervezet igényeli a rendszeres szexet, akár tudomásul veszik ezt, akár nem. Ez egy fizikai szükséglet hasonlóan, mint az étel, csak e nélkül kihúzhatjuk évtizedekékig. Ennek a vágynak a visszafogása nem várt problémákat, betegségeket is okozhat. Nem csak frusztrációt, de fizikai problémákat is.

Nem szeretném elvinni ezt a dolgot vallási nézőpontra, de a Szentírás is említés tesz a házasságról.

A Korintusziaknak írt esőlevél 7:3-5

A férj adja meg a feleségének, ami megilleti őt, és a feleség is a férjének. A feleségnek nincs hatalma a saját teste fölött, hanem a férjének van, és a férjnek sincs hatalma a saját teste fölött, hanem a feleségének van. Ne fosszátok meg a másikat attól, ami megilleti, csak ha közösen úgy döntötök, hogy egy ideig így tesztek, hogy időt szentelhessetek az imának...

Megértem, ha valakinek nincsen kedve állandóan a szexhez, de alkalmanként 1-2 havonta az tényleg nulla. Már bocsánat, de a 87 éves apám és 84 éves anyám is többet szexel ennél.

Attól, hogy valakinek nincsen libidója, még a másik félnek lehet. Hol van a megértés, a szeretet és a másik fél (társ) megbecsülése? Hol van az empátia?

Írod. - Ha folyton csak vitáznánk és nem tudnánk őszintén beszélni...

Mit ér az őszintebeszéd, ha süket fülekre talál? Meghallotta a kérésedet...?

Szerintem, nem! Milyen szeretet az, ahol nem veszik figyelembe a másik problémáit, igényét?

Az meg, hogy incseleg (jól felhúz) azután lekoptat, ha nem gonosz, akkor feltehetően baj van nála a toronyban. Már bocsánat!

A házasság a közös dolgokról, vágyakról kellene szóljon és nem arról, hogy majd valaki megmondja mi jó, csak neki. A másik meg elégedjen meg azzal amit kap, ha kap. nekem ez rohadtul önzőnek hangzik.

A nejemet egyszer megkérdeztem miért akarsz orálisan örömet okozni nekem, és miért nem szeretkezünk inkább. Azt válaszolta, látja hogy szeretnék szexelni, de most nem tudna arra koncentrálni, hogy eljusson a csúcsra. Mondtam neki, hogy én nem várom el Tőle, főleg úgy, hogy fáradt ezt. Ő azt monda, tudom és pont azért is teszi mert nem várom el, de jólesne nekem. Amikor továbbkérdeztem ok, de fáradt vagy. Azt mondta nem fizikailag, hanem agyilag fáradt és ez nem igényel akkora koncentrációt, mint ha közösülnénk és az orgazmus kelen elérnie neki. Az meg tudja, hogy nekem lenne lelkiismeret furdalásom, ha Ő úgy nem jutna el a csúcsra. Ne meg tudom utána kikellet volna mosakodnia és ez egy plusz dolog lenne Neki. Feltehetően ezt is figyelembe vette. Igen, de ettől még önzetlen dolgot tett, mert figyelt rám és az igényeimre.

Nem mondok, hogy válj el, de nulla kompromisszummal mire számít?

Mindig kerültem azokat a nőket akik majd megmondják mi tehetek.

Az egyenlőség és a kölcsönös megértés, megbecsülés, szeretet elvén vagyok!

Én 14 éve vagyok a férjemmel, 2 kicsi gyerek. Én 13 évig hűséges voltam eszembe se jutott, csók se volt semmi. A gyerekek után kezdett romlani a helyzet... nem volt ölelés, se csók. Csak akkor közeledett, amikor neki kellett, gyorsan semmi extra csak letudni.

Nőként nagyon gyorsan, hatalmas felhozatalból lehet partnert választani, férfiként ez nehéz.

Ha keresel, keress házas partnert, ott némiképp egyszerűbb.

A szeretőm is 14 éve van a nejével, ott nincs gyerek és szereti. De megcsalja már 8-10 éve.

Nem vetettem véget, olyan mint egy drog. Vágysz a következő találkozásra, akkor olyan mintha minden tökéletes lenne, nincs más csak a kis lopott idő. Még romantikus is lehetne.

Ő jön a szokásos férfi szöveggel, hogy szeret, imád és gondolkodik a váláson, lehet hogy még igaz is, de ilyen embernek nem tudnék hinni és bízni se. Magamban sem bízok, mert nem ilyen vagyok , de mégis és ijesztő.

Nem akarom összetörni a férjem azzal, ha kiderül, de közben boldog is szeretnék lenni még nagyon fiatal vagyok.

Ha kiderül esélyem se lesz helyre hozni a házasságom, bár fogalmam sincs hogyan tudnám, mit tudnék még csinálni. Ha benne maradok ebben a kapcsolatban, akkor se tudom helyrehozni, mert máson van a fókusz.

Ha maradok a házasságban, adjuk az időt, közben még szépen lassan belehalok... ez se hangzik jól.

Ha válok... elveszem a gyerekeket egy szerető apától,aki mindent megtesz értük, és értem mit...hát nem tudom.

Nagyon örlődök... azt tudom, hogy így nem mehet tovább ahogy telik az idő egyre mélyebbre ásom magam, egyre nagyobb kár lesz.

Csak annak örülök, hogy legalább nem szerettem bele a szeretőmbe.

Lényeges egy érdemi beszélgetésben kitenni az asztalra, hogy ez így nem mehet tovább, hogy talán ő nem vette észre, de neked ez állandó érzelmi gyötrelem, el kell mozdulni valamilyen megoldás felé, nem lehet tovább halogatni ezt.

Próbálkozni lehet párterápiával. Persze kérdés, hogy milyen eredményt hoz az, de arra egész biztosan jó, hogy egy formális környezetben kijöhet mindkettőtökből az őszinte, kendőzetlen érzés a helyzettel kapcsolatban.