Hány éves a legidősebb incel/femcel ismerősötök?

#20

Egy lakásfelújítás rengeteg pénzt emészt fel, és teljesen meg tudom érteni, aki nem (vagy nem most) invesztálna ebbe. Én már 4-5 milliót locsoltam a lakásomra, és még mindig nincs klíma, kéne pár új bútor. Az elmúlt másfél évben átlagosan a havi fizetésem fele ment csak a lakásra.

Ez ilyen.

#19

Attól még hogy valaki szűz nem lesz incel.

Én vagyok a legidősebb szűz akit ismerek viszont nem vagyok se agresszív se nő/ férfi gyűlölő nem utálom azokat akik szexelnek és nem is sajnáltatom magam.

Az ok hogy miért vagyok szűz

Hát mindig visszahúzódó voltam és későn érő. Még most sem érzem úgy hogy készen állnék a szexre se lelkileg se fejben.

#23

Én is 21 voltam amikor elvesztettem, ponzt azért mert visszahuzodó voltam. Amikor elvesztettem is a csaj mondta, hogy aludjak vele én meg mint valami fa darab feküdtem mellette, mindent ő kezdeményezett. Azóta azért változtam sokat és volt 4 barátnőm és alkalmi is, szóval fel a fejjel 23-as. 18as voltam 27/F

#26

Kössz a biztatást de tudom hogy még jó pár évig nem lesz semmi.

Egyészakás nem érdekel. Nem tudom elképzelni azt hogy egy random emberrel szexeljek (mondjuk azt sem hogy olyannal akit ismerek) Párkapcsolatom meg csak akkor lesz ha tudok fejlődni lelkileg és fejben is viszont ez nagyon lassú folyamat. Meg persze ott van az a kérdés is hogy talalkok e olyat aki azt mondja hogy egy ilyen idős szűzzel akarok valamit.

26/N, igazából utoljára talán 20 évesen próbálkoztam úgy igazán... később az egyetem + munka kombó miatt úgy éreztem, hogy időm sincs próbálkozni. Plusz egy nem bulizós, intro lány vagyok, néhány igaz baráttal, ez meg nem segít a másik nemmel találkozni. :D Akiket megismertem huszonéves srácokat, egyikük sem volt szingli, "normális" emberek hamar elkelnek én meg többnyire nem jártam gàtlásos, depresszív, problémás stb. emberek társaságába, ahol a párkapcsolat megtalálása a legnagyobb probléma az életben, mindenkinek alapvető volt legkésőbb egyetem 1-2. Évében elveszteni a szüzességüket.

Tippeket se barátok se rokonok nem tudnak adni azoknak az embereknek, akiknek ennyire nem megy ez. De tudom, velem van a baj, mert nem is kerestem, tehát vállaltan szingli voltam.

24 évesen éreztem úgy először, hogy jócskán le vagyok maradva az életről, azóta eltelt 2,5 év és még mindig nem sikerült megoldanom.

Nyomultak rám, bizonyos pasik, néha fent voltam társkeresőn, de annyira alpári stílusuk van a többségüknek, hogy áltatni nem akartam magam.

Csak sajnos az idealizált "zsánerem" ebben a korban már rég nem szingli (ahogy eddig is tapasztaltam az értelmiségi köreimben), szóval le kell adjak az elvárásaimból, mert annyira jó parti meg nem vagyok se kívül, se belül, hogy találkozok egy szingli pasival, hopp, pont én kellenék neki. :') Igazából sosem hittem el, hogy kellhetek valakinek, aki nekem tetszik, mert eddig sosem volt rá példa. Sajnálom, konkrétan nő számba se vettek. A nyomulós, nekem nem tetszett típusokat említettem.

Szóval nyilván kell ehhez szerencse is, de ha nincs önbizalmam, az extrán nem segít bevonzani a szerencsét. Folyamatosan "nem vagyok elég" érzésem van.