Szerintetek ez kiégés lehet? Ha igen, van belőle visszaút? N

Egy ideje azt érzem, hogy undorodom a férfiaktól. A szex iránti igényem nem szűnt meg szerintem, de annyira kiábrándítanak a férfiak, hogy nem kívánom őket. Senkit. Néha ha elképzelem, hogy valakivel szexelnék, azonnal beugrik, hogy úgyis biztos önző lesz, tuti béna az ágyban. A legtöbb férfi egy darab húsnak tekinti a nőket, abból meg köszi nem kérek. Ha belegondolok az ismerkedésbe, azonnal beugrik, hogy minden pasi megjátsza magát, manipulálni próbálja a nőt, hazudozik. Egyszerűen csak undort érzek a férfiak irányába. Pedig hozzáteszem nem csak rossz tapasztalataim vannak, inkább csak elég jól átlátok azokon is, akikkel nem kerültem közelebbi viszonyba és sajnos sok férfival beszéltem eddig életemben. Akár személyesen, akár társkeresőkön. Jó pár randim is volt már férfiakkal komoly ismerkedés céljával, illetve voltak szexkapcsolataim is. Ezek által bőven megtapasztaltam milyenek is a férfiak..

Kb egy éve nem szexeltem, jelenleg el se bírom képzelni, hogy én hozzáérjek egy férfihoz. Max fizetősnek adnék pénzt egy kis kényeztetésért (nem szex), de hogy én adjak, megtegyek valamit vagy lefeküdjek valakivel, na az kizárt.

Szerintetek ez kiégés? Vagy ha nem, mi lehet? Van ebből visszaút vagy már ilyen maradok, esetleg csak rosszabb lesz?

Nem azért kérdem, mert engem annyira zavarna. Mint mondtam nem izgat a dolog. Inkább csak kihat 1-2 más dologra is ez az egész. Még nem tudom eldönteni, hogy 'helyre kell raknom' magam vagy teljesen rendben van hogy ilyen vagyok és ne foglalkozzak ezzel, ha el kell múlnia el fog, ha nem, nem.

Főleg nők véleményére lennék kíváncsi, nem pedig a hímsoviniszta, frusztrált gyk-s pasasokéra. Ha férfi tud normális, indulatoktól mentes, objektív, segítő választ adni, akkor azt szívesen fogadom.