28 vagyok, igazán nem voltam még nővel. Viszont akadna jónéhány jelentkező. Igen gátlásos vagyok, bár flört szinten hozom, hogy jó benyomást tudok tenni. Okosnak is tartom magam, szoktam mondani, tudom, hogy lehetne nőm, csak nem hiszem el. Megoldás?

Tehát: aki jelentkező és tetszik, azzal hosszú távra terveznék (ezért nem akarok semmilyen téren csalódást okozni neki). Aki nem tetszik különösebben (ide nem csak a szépség, de személyiség is értendő), azzal meg nem akarok összekeveredni, mert bár nem biztos, de talán nem lenne elegáns lekoptatni utána. Konkrétan tudom, hogy egy megbízható, kedves embert látnak bennem, mert - bar nem tudom, honnan veszitek az ellenkezőjét - bár értelmes ember lévén tisztában vagyok nagyjából a tulajdonságaimmal, nem vagyok nagyképű. Nem gondolom önfényezőnek azt, aki mondjuk edz és edzettnek/sportosnak tartja magát vagy aki olvas, az meg tájékozottnak. Valószínűleg ezek ilyen emberek, mert a céljukhoz a helyes eszközöket alkalmazzák. Kedves meg azért vagyok, mert általában törekszem rá. Kifejezetten szem előtt tartom, hogy barátságos legyek mindenkivel. Le is tagadhatom, de inkább leírom, ahogy van. Egyébként szerény vagyok, nem tartom magam kiemelkedőnek, csak nem is az itt nemegyszer előforduló "csúnya vagyok, antiszociális vagyok" típust képviselem. Amúgy nem hiszitek (nem bánom), de tényleg volt olyan, akitől "menekültem" is, de ez csak azt jelentette, hogy kicsit kevésbé kedvesen, hidegebben viszonyultam hozzá. Hetesnek köszi! Lehet, hogy tényleg össze kell gabalyodni olyan lánnyal, aki nem különösebben álmaim nője.

Az meg, hogy 10-ből 4-5 lánynál meglenne az esélyem, az szerintem hihető, benne van a pakliban. Csak kezdeményezésnél fura lenne eljátszani a férfit, amikor tök tapasztalatlan vagyok.

Nehéz, némileg "terror" gyerekkor (nem nagyon durva, de érzékeny lévén nagyon megviselt: kellemetlen pszichoszomatikus betegségek), ami miatt nem volt általános iskolai baráti köröm (csak fiúk, lányokat kerülve). Középiskolában fiú osztály, délután pedig (fiús) sportokra jártam délutáni bandázások helyett. Bulikban se volt érzékem jól érezni magam, lányokkal maximum duma, kezdeményezni nem mertem, ha igen, látták, hogy nem nyomulok (ami szerintem kell az egyéjszakáshoz). Elengedni nem tudtam magam. Apai társam nem volt. Akkoriban nagyon szerelmes lettem, de az idősebb, komoly lány egy nálam 4 évvel idősebbet választott. Aztán volt egy barátnőm, de ő 17 volt, én 19 és szexet nem akart (rossz első tapasztalata volt), ezt 2 hónap után untam meg, türelmetlen voltam. Aztán 2-3 lánnyal próbáltam ismerkedni, de ők se látták bennem azt, amit a suttyó haverjaimban láttak 20 éves korom körül. Szerintem a kialakult önbizalomhiányom miatt. Mivel tudom (ezen ne akadjatok fenn), hogy minimum egy közepes, de sportos kinézetem is van, ezért volt, hogy olyan lányt utasítottam vissza, akit "miért ne" alapon a haverok elvittek egy körre. Ez nekem gusztustalan kicsit. Egyetemen se tudtam/akartam közeledni, igazán nem is tetszett senki, személyiség szinten se igazán. Nem is foglalkoztam ezzel, elengedtem. Mivel nem szoktam hozzá, nem mozgatott a szex, a barátnő. Az meg, hogy a férfiak elvileg napi 50× gondolnak a szexre, az rám abszolút nem igaz (azt se tudom, milyen élmény). Nagyon válogatok (emiatt már bőven el tudom képzelni, hogy nem lesz nőm). De ha mégis megnyerek egy nekem tetsző lányt, jó lenne tudni valamit. Na, hogy ilyen történet is legyen... azért én is szeretnék családot. Volt ismerős, aki megtudta mindezt és fogta a fejét, hogy ez nem létezik, de hát ez van :)

Emiatt gondoltam masszázsra, ahol egyéb "apróságok" is vannak, de aktus nélkül. Tapasztalt, de nem (annyira) közönséges nők, de mégis mutatnak valamit. Egyes oldalakon képpel hirdetnek.

Miből gondolod? Ez nem volt elég válasz. Teljesen normális életet élek az említett problémán kívül. Nem érzem magam betegnek, csak tapasztalatlannak és ennek dacára válogatósnak. De ha azt írod, ne válogassak, azt értem, csak valószínűleg úgyis válogatok. Más meg mindenáron szexel, csak valaki feküdjön alá. Az nem én vagyok. Tapasztalatot is csak egy jövőbeli vágyott nő miatt szeretnék, de nem olyan "civillel" ezt, akit utána dobnom kell, mert amúgy nem vonz.

Az a 4-5 lány, aki csinos és el is jönne velem, azokkal nem nagyon akarok randizni, kín lenne csak, mert nem akarok tőlük semmi komolyat. Az meg igen sértő lenne szerintem, ha csak "arra" kellene valaki, aki többre számít. Ennyi a sztori.

Tudom, valakit bosszant, ha sokat ír a kérdező (de hát az olvassa, aki szán rá időt). Egyszerűen mondva az is a probléma, hogy "félek" a p*tól, bármilyen rosszul hangzik. Kár tagadnom magam előtt. Nem mintha bárki meg akarna erőszakolni, de én meg nem erőltetem. Erre nincs gyógyszer, szóval olyan értetlen válasz, hogy pszichiáter, nem használ. Pszichológusra gondolhatott a válaszoló, de az meg felesleges, mert tudom a probléma gyökerét, de attól még nem gondolom, hogy jól kezelném az első alkalmat. Ugye, igencsak kellemetlen helyzetig fajult a dolog, ahogy fent is valaki megdöbbent (hogy lehet szűznek lenni 28 évesen?! Na, ezt nem akarom, hogy kiderüljön egy szeretett lánnyal...) és ezen már pszichológus nem nagyon segít.