Lányok, nők, hölgyek! Akik közületek viszonylag későn veszítette el a szüzességet nem érezte, hogy kimarad(t) valamiből, mivel eddig nem szexelt? Illetve normális, hogy az első szex után értéktelennek érzem magam?

25 voltam. Eleve nem vártam az egésztől túl sokat, mert nem vonzódtam különösebben az illetőhöz. Amikor túl voltam rajta, azt éreztem, túl van ez a dolog misztikálva. Nem volt jó élmény, de rossz se. Örültem neki, hogy túl vagyok rajta és többé nem néznek rám furán a nőgyógyászaton. Pedig korábban úgy terveztem, hogy majd csak házasságban, mert hívő voltam. Aztán amikor rájöttem, hogy szerelemből nekem ez úgyse fog összejönni, már nem érdekelt különösebben, hogy kivel fog megtörténni. Max. annyiban, hogy mivel nem élveztem, nagyon kevés alkalommal feküdtem le az illetővel, pedig egy fél éves szünetet is beleértve 4 évig voltunk együtt.

Az igazi szexet akkor ismertem meg, amikor szerelmes lettem valakibe. Igazából én úgy érzem, az nem is volt szex, amit az előz ő pasival próbáltunk összehozni. Szerelemből egész más volt. Mellette le is horgonyoztam.

Hogy kimaradtam valamiből, azt nem akkor éreztem, hanem most, 40 éves korom körül.

Szia!

Én 19 vagyok, szűz, és nem úgy tűnik, hogy a közeljövőben fogok bárkivel is lefeküdni. Kezdem azzal, hogy nem voltam szerelmes, és mivel nem voltam szerelmes, kapcsolatom se volt, kapcsolat hiányában pedig nem szexeltem, se pettingeltem. És nem, nem vagyok aszexuális.

Általános felső tagozatban már erősen volt a lányoknál, hogy "Xy tetszik, szerelmes vagyok", "összejöttem Xy-vel" - aztán kemény három nap múlva szakítottak, ha lehet annak nevezni, és természetesen a megszámlálhatatlanul sok "nézd, milyen helyes". Na, nekem a nézd milyen helyeseknél mindig kibújt belőlem, hogy "nem látok rajta semmi helyeset". Ráfogták, hogy biztos későn érő típus vagyok.

Általános után jött a szakiskola, ahol kb űrlénynek feleltem meg, hogy nem cigizek, nem voltam szerelmes, nem volt kapcsolatom, nem csókolóztam, nem bulizok, nem iszok alkoholt, stb. Egy év után másik iskolában kezdtem, az állandó piszkálások és megalázások miatt, ahol ugyanez folytatódott, csak egy cigány lány a követőivel együtt kinéztek maguknak, mint célpontot, így nem hagytak békét, én pedig köszöntem szépen, nem kértem az egészből, elég volt erre egy hónap, így jutottam a harmadik iskolámba, ahol végül meglett a szakma, és ahol szintén nagyokat néztek, viszont nem piszkáltak érte, nem néztek űrlényként.

Régen régen megvan bennem, hogy a párkapcsolat fontos, bensőséges, és bizony sok energiát kell belefektetni. Lehetett volna kapcsolatom, szexelni pláne szexelhettem volna, ahány ember ismeretlenül, random rám ír, fiatal-idős egyaránt, de kérem én: minek? Csak azért nem fogok semmit csinálni senkivel, hogy elmondhassam, én is csináltam. Ha ezért űrlény, aszexuális, halvérű, mit tudom én mi egyéb vagyok, hát legyen. Persze, fiatal vagyok még, nem vagyok életem közepénél vagy végénél, hogy azon törjem a fejemet, "hosszú életem során mit bántam meg", de ezt nem hiszem, hogy lehet. Partnert mindig lehet találni, életkortól független, főleg nőként, nem működik számláló, hogy időhöz van kötve, legkésőbb mikor kellene csinálnom.

Nem vagyok vallásos, a szüzességet pedig nem értékelem túl, hogy mekkora nagy arc vagyok, mert nem engedtem senkit át a "behajtani tilos" táblán.

19/l

Én 16 évesen szerettem volna elveszíteni a szüzességem az első szerelmemmel, de sajnos nem sikerült. Utána évekig úgy éreztem, hogy most már az egésznek semmi értelme nincs, mert bárki jöhet majd, úgyse fog vele annyit jelenteni, mint az első barátommal jelentett volna.

Sok ellentétes érzés kavargott bennem, egyszerre voltam úgy vele, hogy mivel úgyis mindegy, igazából egyéjszakás kalandokat kellene keresnem, mert "kifutok az időből" és csak "jobb lenne túllenni rajta", másrészről viszont ott volt bennem az is, hogy azért mégiscsak különlegesnek meg jelentőségteljesnek kéne lennie a dolognak.

Végül nem rég, 19 évesen vesztettem el, és jó volt, meg tényleg nagyon szeretem a barátomat, örülök, hogy vele történt meg, stb, de az egésznek nincs akkora hatalmas jelentősége, mint azt egész tinikoromban hittem, hogy majd lesz. Annyi fölösleges elvárást meg aggodalmat sulykolnak manapság a fiatalok fejébe a szexről, főleg az első alkalomról, hogy mire odaérsz, akaratlanul is valami torz képed van csak arról, milyennek is "kéne lennie".

Nem leszel más ember (sajnos és szerencsére) se okosabb, se felnőttebb, ugyanakkor értéktelenebb se. Ez csak biológia. Persze nyilván nem csak az, mert vágy és/vagy szerelem pluszminusz érzések, stb, de tulajdonképpen mindez megvolt anélkül is, hogy megtörtént volna a konkrét aktus, hiszen valaminek el kellett vezetnie addig.

Teljesen normális, hogyha csalódottnak érzed magad, vagy nem érzed azt a világmegváltó megvilágosodást, amit elvileg kéne, erről nem te tehetsz, hanem a mostani szex-edukáció.

De azt tudd, hogy az első alkalom nem pecsételi meg az elkövetkezendő összeset, majd lesznek még jobb, fontosabb élményeid is, és visszatekintve már úgysem arra fogsz emlékezni, hogy melyik volt az első, hanem, hogy melyik volt a jó.