Viszonylag jó kinézetű, igen kedves, 27 éves egyetemista srác szűz? Aszexualitás?

Gyerekkoromban sok családi probléma, másik nemmel nem sikerült barátkozni, szorongás miatt. Középiskolában fiú osztály, maradt emellett az önbizalomhiány, esélytelen hozzáállás. Legkevésbé sem próbálkoztam. 18 körül éreztem, nagyon itt az ideje, egy "közepesen csinos" és "átlagos" lánnyal jártam kb. 2 hónapig, csak csók volt. Nem szerettem igazán (türelmetlen is voltam) így vége lett. Mikor kicsit nyomultam, ha tetszett valaki, lekoptatott vagy látta rajtam a görcsös akarást (nem próbálkoztam sokat). 20 éves korom körül letettem a dologról, baráti köröm megtudta, szűz vagyok, nem is hitték el igazán. 3 évig nem nyúltam magamhoz se, elhatározásból nem nagyon hiányzott. Nőkkel nem nagyon foglalkoztam (előzmény: 20 évesen nagyon szerelmes voltam egy kicsit idősebb lányba, de neki "komolyabb" ember kellett). 20-27 éves koromig 10-20 lány egyértelműen adott volna lehetőséget, de nem tetszettek igazán, amolyan "egyéjszakást" el se tudtam képzelni (velük), hosszabbat meg nem akartam volna tőlük. Mostanában egy lány tetszett nagyon, hívtam ismerkedni (alkalmi ismerős), mosolyogva fogadta, de volt barátja (tudtam róla). Rá fél évre szakított vele, de mással találkozik, engem nem keresett. Rengeteget spotolok (látszik), mondták már, hogy arcom egész helyes, kifejezetten kedvesnek tartanak. Úgy érzem, túl válogatós vagyok, a szex nem vonz annyira (nem is nagyon tudom elképzelni a dolgot, hogy részem lesz benne), hogy csak legyen valaki. Nőkön kiigazodni nem tudok (van olyan lány, aki bujkál az elől, aki tetszik neki). Néha azért igénylek kis kielégülést (havi 5-10), kábé ennyi. Van még valaki így? Néha nézem az embereket és arra gondolok, ők már mind túl vannak rajta, de nem nagyon irigykedek, csak kicsit csodálkozom, hogy így alakult az élet, magam miatt is, persze. Nem bánom, hogy nem voltam olyannal, aki könnyű "préda" lett volna, de nem vonzott. Egyedül azért szeretnék nőt, mert ez a normális élet és jó társ lennék (talán apa is).