A 20 év körüli gyönyörű egyetemista lányoknak ennyire lehetetlen bekötni a fejét? Néha szoktam tetszeni egynek-egynek, de aztán...

Úgy tetszeni, hogy volt olyan, hogy ő jelölt be face-en és írt rám mert látott egy buliban és megkeresett egyetemi kar facebook csoportjában, vagy egy másik azt kérdezte hogy egy ilyen helyes és okos srác, mint én, miért van egyedül. (Szóval tényleg tetszettem nekik.)

Aztán mesélik a terveiket, hogy New Yorkban akar élni, Nyugat-Európában akar mesterszakot végezni, hetente jár fel Pestre bulizni/vásárolgatni, az apukája mindhármuknak akik testvérek vett egy-egy lakást a belvárosban (ezek különböző lányok nem egy), stb. Óriási szociális élet, baráti kör, nincs egy nyugodt, magányos percük. Pár randiig, esetleg csókig eljutunk, de nagyon kijön a különbség, hogy én nyugis ember vagyok, külföldön biztos nem élnék tartósan, Pesten talán majd egyszer, nem ez a szülővárosom ezért nincs itt óriási ismerősi köröm, a családom sem olyan jómódú (és én magamnak még nem építettem nagy vagyont), ő láthatóan a luxushoz szokott, én szerényen élek, stb. Nekem is vannak ambícióim és a szakmámban is sokat el akarok majd érni, ne gondoljátok hogy besavanyodott kisvárosi ember vagyok, de ezekhez a csajokhoz képest biztos visszafogottabb.

És nem, nem csak a gyönyörű, fiatal, intelligens, gazdag, menő lányokat veszem észre. De néhány ilyennel összesodort már az élet és mindig ez lett a vége.

26/F