Lányok/nők, titeket mennyire taszít az, ha egy fiatal férfinek nincs munkája és nem is tanul?

Már bocs, de ha ezek miatt nem dolgozol, akkor ez nem 1-2 évig áll fenn, hanem kb egész életedben.. ezek alapján viszont nőként nekem kéne eltartani téged egy idő után?!! Hát mit még mit nem...

A kommentedben nem említetted, hogy azért nem dolgozol 1-2 évig, mert mentális problémáid vannak DE kezelteted magad hogy ezután teljesértékű életet élj, szóval eléggé egyértelmű, hogy jajj te beteg vagy, nem tudsz dolgozni, és nem is fogsz...

Ha mentális problémák tízezreivel küzd és egyèbkènt tanulatlan és nem is dolgozik (kérdem én: mit csinál?) akkor az szomorú, de nem állnék le vele. Én tanultam, dolgozom, a kettő sokszor EGYSZERRE volt. Hasonló elszántságot, önállóságot és életképességet várok el a páromtól is.

Nem kell privi, van barátom.

23L

Öhm... te aszociális vagy, nem antiszociális. Más a két szó.

"És ha valaki azért nem tanult tovább mert éppenséggel nincs rá pénze, és azért nem dolgozik mert mentális problémái vannak, antiszociális, retteg az új dolgoktól, nem bírja a nyomást, stresszt."

Nem tudnék ilyen emberrel kezdeni semmit. Párkapcsolat, jóban és rosszban, de az amit te csinálsz, úgyis, hogy nem jókedvedből, az nem élet.

A munkanélküliség nem 1-2 évig szólna ebben a helyzetben. Ha összeköltöznél valakivel, ő tartana el téged, ő gürcölne, és nem segítene ezen az sem, ha te házi angyal lennél, aki mos-főz-takarít. Eltartott nem akarok lenni, de azt elvárom, hogy a párom is dolgozzon. Sőt, legyenek céljai, álmai, legyen benne az, hogy fejlődni szeretne, akár ha annyiról van szó, hogy egy nyelvet anyanyelvi szinten tudjon, nem arról, hogy ő legyen a főnök néhány éven belül. Utálok iskolába járni, szenvedés ez az egész vizsgaidőszak, mégis szövögetem tovább, hogy masszőr okj, talán egyetemen pszichológia, jelenleg pedig szociális gondozó és ápoló szakma tanulás.

Ez a vírus helyzet a legjobb tanító, ami megmutatta, bár nem szeretem ezt a szakmát, de azért jó vagyok benne, ez akkor is keresendő lesz, ha minden bezár, el tudok helyezkedni, míg ha csak érettségim és masszőr okj-m lenne, feldughatnám magamnak és rövidesen mostanság mehetnék a híd alá, ha egyedül élnék. Ha te semmire nem vagy képes, merthogy anyagi biztonságot nem tudsz nyújtani, ha a párodnak nem lenne munkája ideiglenesen, és igazából érzelmi támasza sem tudsz lenni, hiszen kettőtök közül ő viseli a gatyát. Gondolj bele, a párod akarna gyereket, össze is jönne, de te nem mernél bemenni a kórházba, se ügyet intézni, se semmi. Közös programokra se mehetnénk, ami nálam pl raktárvásár, akár múzeum, ha érdekes a téma, akár mozi, se étterem, se semmi, mert ha ki is bírnád, nem éreznéd jól magad annyi ember körül, és ezt a párod is érezné/látná, mindketten szorongnátok.

Ha hiszed, ha nem, bár nem ilyen súlyosan, mint nálad van jelen, én is hosszú időn keresztül szenvedtem ettől. Most sem tökéletes, de már normális vagyok.

El kellene kezdened fokozatosan beilleszkednek, akár csoportba járni, vagy pszichológushoz, mert így hidd el nekem, senki fog egy gondot a nyakába venni.

18/l