Nagyon nagyon, nagyon hülye vagyok vagy még van remény és nem vagyok terhes? :S

Hát nem tudom,hogy melyik a jobb. Elvetetni,vagy inkább örökbe adni,hogy aztán élete végéig azon rágódjon,hogy miért adhatták örökbe,miért nem kellett a szüleinek... Én elvetetném,ha már felnevelni nem tudnám. Na meg utána hogy tudsz majd a tükörbe nézni? Szülnél egy kisbabát,és eldobnád magadtól? Még szerencse,hogy nem hiszem,h komoly ez a kérdés. Bár nekem is volt 1 olyan hülye barátnőm,aki meg azt hitte,hogy szüzesség elvesztése után 1 évig nem eshet teherbe. xD

Hát tudod... Ha most elveteted akkor megszakítod azt a folyamatot, hogy egy baba legyen belőle. 12 hetes koráig még nincs köldökzsinór sem, tehát önállóan néhány milliméter nagyságú borsószemként van benned, és nincs baba formája, és nem érez fájdalmat illetve gondolkozni sem tud még azon, hogy ,,megölöd-e"- ahogyan írtad. Viszont ha 15 évesen örökbeadsz egy babát akkor 20 évesen rádöbbensz, hogy valakinek az anyja vagy akit nem érinthetsz meg, 25 évesen elkezded keresni, megbánod és 30 éves korodra bele is őrülhetsz. Ha már mindenképpen egy rossz döntést kell meghoznod és a helyedben nem tartanám meg. bevallom, hogy 17 évesen átestem egy hasonló dolgon, majd 8 évvel később most van egy 2 éves kislányom, egy férjem és mindenünk megvan. Addig a pillanatig sokszor megbánást éreztem amíg a kislányom meg nem fogant. Ezután nagyon vártam az érkezését és ma már tudom, hogy ha nem vetettem volna el az első terhességemet akkor nem tudtam volna lediplomázni (sőt leérettségizni sem), nem tudtam volna dolgozni, hogy később a fizetésem után gyedet kaphassak illetve a párommal együtt már előtte lassacskán tanulás mellett is elkezdtük felépíteni az otthonunkat és tudatosan a család-tervezéssel foglalkoztunk. Igazából legjobban önzőségből hiányzott amíg meg nem született a lányom. Kíváncsi voltam mennyire hasonlítana rám, ha élne, milyen lenne egy babát megfogni, megölelni a gyermekemnek tudni... De beláttam, hogy mindennek eljön a maga ideje. Most már egyáltalán nem jut eszembe ami akkor történt, ha beszélek róla sem érint meg igazán. A lányom minden rosszat feledtetett velem. De ha akkor örökbe adtam volna, most keserűen arra gondolnék, hogy vajon jól bánnak-e vele, hogy mennyire sérült lelkileg azáltal, hogy tudja, hogy őt a saját anyja nem tudta felnevelni. Tudod az árvaházi gyerekek pszichésen mind hátrányos helyzetben vannak. Sajnálom őket, a meg nem született babákat is. Valahogy még is úgy érzem ilyenkor a legnehezebb ,,jól" dönteni. Én 17 évesen nagyon szerettem volna, aztán még is elmentem. Szenvedtem a tudattól és szörnyű volt bemennem a kórházba. De akkor valahogy felnőttem. Rádöbbentem, hogy nem csak az én jövőmről hanem egy kisbabáéról és az akkori ,,apuka" életéről is szó van. Az önzőség pedig a gyerekek egyik jellemvonása. A leg értelmesebb dolog az lenne, ha legalább a nagymamádnak elmondanád, elkísérne orvoshoz. Ha bebizonyosodik a terhesség ténye, akkor pedig a szüleid elé állva kell színt vallanod és kérdned minél hamarabb a segítségüket és tanácsaikat. Van olyan család ahol vallási okokból adódóan megtartatják a babát, van ahol más tényező szerint döntenek. Az egyik ismerősöm 20 évesen a szüleivel élt, a párja szintén, tanultak. Vallási okokból össze kellett házasodniuk és a babát megtartaniuk. 6 éve élnek így, a lány is a saját és a fiú is a saját szüleinél, a gyerekük a nagymamát szólítja anyának és ő is látja el születése óta... gyakorlatilag nekik szült gyereket. Egy másik hasonló esetnél a 18 éves lányt szintén összeházasították, a fiút odaköltöztették a lány szüleihez, a gyereket szintén a nagymama neveli jóformán bár a baba még kicsi. Az anyukáját a keresztnevén szólítja. A fiúval a házasságuk házasságtörés miatt fél évig tartott. Sajnos szülés óta hihetetlenül elhízott BRUTÁLISAN és mivel elég nagy igényű lányról van szó biztos vagyok benne, hogy jó ideig nem fog még párt találni, ha le nem adja vagy az igényeit vagy a kilóit. Azt hiszem egyik példa sem a legvonzóbb. De természetesen ez a helyzet sem az. Kívánom, hogy a számodra legjobb döntést hozd meg. Viszont tudnod kell, hogy az orvos a titoktartás mellett mivel kiskorú vagy adhat tájékoztatást a szüleidnek, másnak természetesen nem. De 18 éves korodig de egyedül semmiképpen sem dönthetsz. És szerencséd, hogy elmúltál már 14 éves különben még a törvény büntetné is a dolgot(gyámhatóság pl a szüleidet ellenőrizné egyből, mivel ők felelősek érted te kiskorúként még semmiben nem hozhatsz döntést)... Mikor szültem volt egy 16 éves lány is és szülés után rohantak a szüleit megkeresni hogy aláírják a baba születéséről szóló papírokat, mert hivatalosan ők lesznek a gyámja a babának... szóval bár elég idősnek érzed magadat sok mindenhez jogilag te nem egy nő vagy hanem egy gyerek aki nem rendelkezhet a testével. Te bármit is fogsz csinálni, ha bűnt követsz el a szüleidet fogják elővenni és ha gyereket szülsz gyakorlatilag a szüleidnek kell majd örökbe adniuk...

irány a drogária vagy gyógyszertár és vegyél egy TESZTET, még semmi sem biztos