Ez pszichés dolog lehet?

Még nem olvastam a kommented, amikor az előző szöveget leírtam, szóval már eleve volt egy olyan érzésem, hogy pontosabban ki kell fejtenem ezt az "akárhányszor" dolgot.

Elfogadom, hogy ezen a véleményen vagy, de nem értek veled egyet. Szerintem az egy nagyon szar dolog lehet, ha a két fél, akik egyébként szeretik egymást, csak házasság után jönnek rá, hogy nem működik köztük a kémia, és nem tudnak összecsiszolódni az ágyban, akárhogy próbálkoznak. Az meg egyszerűen nem kivitelezhető, hogy egy hosszú, komolya,-de még házasság nélküli-kapcsolatnak ne legyen része a szex. Egyszerűen hozzá tartozik. És ezzel egyáltalán nem azt akarom mondani, hogy minden jöttmenttel le kell feküdni, és minden kapcsolatban oda kell adni magunkat.

Igen, félek. Nagyon nem hiányzik egy gyerek...Jelenleg úgy gondolom, hogy 7-8 éven belül még biztosan nem szeretnék, de lehet, hogy utána sem.

Egyébként azt el kell ismernem, hogy a szüzességem elvesztését (illetve annak körülményeit, és az illetőt, akivel történt) megbántam, de különösebben mély nyomokat nem hagyott bennem. Viszont ebből sem lehet arra a következtetésre jutni, hgy "na látod, hogy házasság előtt nem kéne szexelni", egyszerűen csak hibáztam, elkapkodtam. Viszont a másik két férfit egy percig sem bánom, és nem forgatnám vissza az idő kerekét semmi áron.