Ránk nyitott a gyerek, voltatok már így? Bővebben lent.

A fiam 14 éves és a haverjával nyitott ránk.

Tegnapelőtt elindultak moziba a haverjával, az apjával megörültünk az üres háznak (unalmas mindig a hálóban és félhomályban) és egymásnak estünk a nappaliban. Lovagló pózban szeretkeztünk a bejárati ajtót nem szoktuk nappal bezárni. Máskor a gyerek úgy jár a házban, mint egy elefántcsorda most nem hallottuk őket hazajönni. Amikor meghallottuk a lépteiket már késő volt bármit is tenni. Semmit nem tudtunk magunkra rántani, a srácok arra léptek a szobába, hogy meztelenek vagyunk (a mellemet a kezemmel takartam) és én az apján ülök. A helyzet egyértelmű volt. Pár pillanatig csak bámultunk egymásra. A férjem "ébredt" először, "kifelé" felszólítással kiküldte őket. Felmentek a fiam szobájába, mire felkapkodtuk a ruháinkat már jöttek is lefelé. "Majd jövök" felkiáltással távoztak. Én nagyon ideges voltam és vagyok most is a férjem nevetett egy jót majd megígérte, hogy megbeszéli a gyerekkel a dolgot. Mostanában a fiam velem amúgy sem tárgyal, szinte teljesen kizár az életéből, ha valamit szeretnék megtudni tőle a mindennapjairól egy szavas válaszokat kapok. Még aznap este vacsoránál az apja előhozta a témát, de mielőtt bármit is mondott volna a gyerek odavágta a képünkbe, hogy "Most legalább egy haverom sem jön ide mert a nappaliban dugtok", majd felment a szobájába. Az apja hiába ment utána nem engedte be. A helyzet nem javult abból a szempontból, hogy az apjával szóba áll és beszéltek is a dologról de velem nem hajlandó szóba állni. Csak a legszükségesebbek "Csá", "Elmentem, majd jövök", "Mi a kaja?". Nem akarom erőszakkal szóra bírni de nagyon idegesít, hogy szinte levegőnek néz. Illetve tegnap ebéd után nyeglén odavágta nekem a kérdést, hogy "Anya miért jársz itthon mindig rövidnadrágban?". Köpni nyelni nem tudtam, majd azt válaszoltam neki, hogy azért járok mert meleg van, itthon vagyok és kényelmes, illetve mert az apjának tetszik. Amúgy 35 éves vagyok az apja meg 39. Visszakérdeztem ,hogy "Miért zavar ez téged?". A válaszra nem számítottam. Szerinte a haverjai azért szeretnek hozzánk járni, hogy engem nézzenek a rövidnadrágban. Elmondása szerint több barátja is megjegyezte neki, hogy jó nő az anyja. Ez pedig nagyon idegesíti őt. Na erre mit lépjek, mondjak. Este elmondtam az apjának, hogy mit mondott nekem a barátairól, az apjának is elmondta és ő azt mondta neki, hogy ezen ne idegesítse magát és legyen inkább büszke az anyjára. A helyzet tehát rossz, én nehezen viselem ezt az át nézek rajtad stílust (az apja már többször szóvá tette a velem szemben megnyilvánuló stílusát), csakhogy nekem is nyári szünetem van és sokkal többet vagyok vele napközben, mint az apja. Amúgy kedves, eszes, okos gyerek és talán elfogult vagyok vele szemben de női szemmel nézve igazán jó pasas válik majd belőle. Nemsokára elmegy koleszba és nagyon rossz lenne ha nem tudnánk ezen a "dolgon" túllépni.

Tudom, hogy kamasz és most keresgéli önmagát, fejre állt benne minden (lányok, szexualitás stb.), de én, hogy segítsek? Ma (tegnap) átjött a szomszéd srác elég hűvös is van, felvettem a hosszúnadrágomat.

Szóval ha voltatok hasonló helyzetben, írjatok, hogyan oldottátok meg. Hülyeségektől kíméljetek, elég a bajom amúgy is. Fiatalabbak válasza is érdekel.