Esetleg romantikus szinomimákat tuddnátok mondani a, , vagina" szóra?

hobbiból írok, ÉS tanultam is -.- filozófia szakra jártam/járok, és semmi köze a romantikához az egész könyvnek....hallod, van egy ötletem. Kimásolom a 3 leglényegesebb, legfontosabb, és legbölcsebb üzeneteket rejtő részletet. Here we go:

Dawn erre mondott egy olyat, amit már egy hónapja tervez, hogy elmondja valakinek.

-Figyelj Mario, nem kell Sophie-ra haragudni. Ő csak egy átlagos ember. Ugyanis minden ember legbelül gonosz, mint a sátán. Mindegyik, kivétel nélkül. És Sophie csak egy közülük. Nem számít mennyit jótékonykodott, mindegy, mennyit segített hajléktalanokon, lényegtelen, mennyi pénzt adományozott árvák segítségére, az az ember, aki ezt mind megtette, azért tette meg, hogy legyen valaki, aki jó szívvel gondol rá. Mario, a világ 2 dologból épül fel: a szüntelen gyűlöletből, és az átkozott pénzből. Ez a két dolog tönkre fogja tenni az emberiséget. Ha egyszer majd esetleg, világvégét fognak jósolni, hidd el, mindenki egyszerre csak magával fog törődni. Mindenki csak a saját bőrét fogja menteni. Senkinek nem fogsz látni a karjában csecsemőt, egy kézfogó párt sem fogsz látni együtt menekülni a szerelmével, egy rajongót se fogsz látni karjaiban a kedvenc énekesével. Nem, nem. Csak töménytelen tömegeket fogsz látni, kik egyedül rohannak az életükért. Önzőség. Kik kilökik a hajóból társukat, hogy több hely legyen. Gonoszság. Kik nem segítenek a más bőrszínű embertársaiknak. Gyűlölet.

Dawn itt egy kis ideig elhalgatott, ledöbbentve, és sokkolva Mario-t az eddig elmondottakkal. Majd felnézett az égre, és néhány lépéssel eltávolodott barátjától. Így folytatta:

-Tudod, én úgy érzem, elég sokszor, hogy nekem nem itt van az otthonom. Hogy nem itt kellene nekem lennem,…….. hanem………valahol máshol. De ez csak egy ábrándozás, amit a tudatalattim hoz ki belőlem, mert az semmiképpen nem akarja elfogadni, hogy hogyan lehet ennyire különc egy magamfajta lány.

Dawn ezzel befejezte. Mario meg csak halgatta. Volt egy-két….vagyis inkább 40-50 igazság abban, amit Dawn mondott. És valahogy úgy érezte, hogy igaza van.

(...)

Dawn meghajolt és leült, az osztály és a tanár szája pedig tátva maradt. Körülbelül egy percnyi csend után, azonban, mivel tulajdonképpen ,,Dawn” okozta ezt a csendet, senki sem tapsolt, vagy éljenzett, ahelyett fújolt, vagy köpött. Akadtak olyanok is, aki köhögve, vagy nyíltan mondták: stréber! De volt olyan is aki egyszerre csinálta mindhármat. Ugye, Sophie?

A tanár azonban, valahogy értékelhette ezt a tudomány anyagot, azonban, mivel olyan információk is szerepeltek benne, amelyet ő maga sem tudott, mérges-szerű hangnemben így szólt a lányhoz:

- Nos, kedves Stardust kisasszony, azt hiszem maga nagyon figyelt 3 évvel ezelőtt. Talán túlságosan is. Mégis, valahogy az az érzésem, hogy ezzel a sok felesleges, bizonyára kitalált információval engem akart minősíteni. Márpedig én csak annyi tiszteletet várok el, amennyit én adok magának. És ennek az előadásnak képes voltam felfogni a rejtett üzenetét, még ha ezt nem is gondolta rólam. Nagyon vicces volt a kis gyáva utalása arra, hogy a tévhite szerint magának magasabb az intelligencia kvóciense. Takarodjon az órámról, mielőtt még dühbe gurulok.

Dawn-nak könnyes lett a szeme. Nagyon gyakran sírt, így ezt már szinte gyakorlottan kérdezte:

-…d..De mi…miért? Én….n…ne…ne…nem……….

A tanár erre csak még határozottabban mutatta az ajtót. Dawn felállt, és dörzsölve könnyes retináit elindult kifele. Mikor kiért, Mario felháborodottan kérdezte:

- Ezt mégis hogy képzeli, Mrs. Newton? Miért kell belegázolni egy diákja lelkivilágába, csak azért, mert bizonyította, hogy okosabb a tanáránál? Miért? Szegény lánnyal mindenki ezt csinálja, mindenki gyűlöli, utálja, csak mert egy kicsit furcsa, és okos! De miért kell trendnek lennie annak, hogy itt mindenki hülye?

A tanár, mivel bírta Mario-t, először csak érzelemmentesen nézett rá apró bogárszemeivel, majd higgadtan így szólt:

- Tudja már, hogy hol a helye, Mr. Draconis!

Mario egy másodpercnyi habozás nélkül válaszolt:

- A helyem a barátom, Dawn Stardust mellett van!

Newton erre felvett egy két perccel ezelőtti arckifejezést, és cselekménysort. Azonban mielőtt még kimondhatta volna a ,,Kifele!” szót, Mario már el is suhant mellette a táskájával. Ahogy elsétált Sophie előtt, a lány kárörvendően károgott egyet, ami szólt az egész osztálynak:

- Figyu már, megint Draconis-nak csaja van! Akkor ezek szerint...

Erre egy olyan durva jelenet következett, amelyen még maga Mario is meglepődött egy pillanatra: képen csapta Sophie-t, aki az erőtől egy kissé el is fordult. Az egész osztályt, de még a tanárt is (aki annyira lefagyott, hogy elfelejtette emlékeztetni Mario-t a diákok közti erőszak tiltására) sokkolta ez a jelenet. A lánynak még az orra vére is elindult. Ránézett Mario-ra, aki nagyon ideges volt:

- Ezt remélem, belátod hogy megérdemelted, te kis kur.va! Te vagy a fő oka annak, hogy Dawn össze fog roppanni! De persze ezt mindenkivel elismételhetném, hiszen mindenki így viselkedik vele! Bántja, csak mert, mint azt az előbb mondtam, egy kicsit furcsa! De nem különc! És különben sincs közöd a kettőnk kapcsolatához! De azért csak hogy tudd: nem vagyok belé szerelmes! Csupán egy olyan szép, szerintem még a szerelemnél is szebb vonzalomban állunk egymással már 12 éve, amelyet TE soha nem fogsz megismerni a te kis elcseszett, elkényeztetett, fatálisan tönkretett buksiddal! Ez a vonzalom pedig a BARÁTSÁG!!!

(...)

Dawn, ahogy az az ilyenkori szituációkban szokása, felnézett az égre, de ezúttal konkrétan a alig 600.000 kilométerre lévő Niribu-ra. Sophie és Mario odamentek hozzá, kérdezni mi a baj. Az ifjú harcos sóhajtott, és így szólt:

- Kedves Mario, és drága Sophie. Sok kalandot megéltünk együtt, rengeteg embert megvédtünk, és megmentettünk a biztos haláltól, összegyűjtöttük a Csillagokat, és mindössze 2 napunk maradt, hogy megállítsuk Fatneut-ot. Minden tökéletesen történt az elmúlt 3 évben, minden. De mondjátok már meg nekem: szerintetek az emberi faj megérdemli az életet? Úgy értem, oké, most megmentem a világot, mint azt ti is tudjátok, az életem árán. De érdemes-e meghalnom ezért a fajért? Ha túl is élnék ez azt inváziók a Nonsenni-k, mi értelme lenne? Pár hónap, hét, vagy már aznap valószínüleg újra a régi kerékvágásba állna vissza minden. Érdemes-e feláldoznom egy 24 órás békéért az életem ezen a megromlott bolygón? Legjobb az lenne, ha felülnénk mindhárman a Starwind II-re, és magunk mögött hagynánk az egészet.

Dawn ismét sóhajtott, mikor befejezte, és meglepő módon most Sophie reagált erre a monológra:

- Figyelj, Dawn, nálam jobban senki sem tudhatja, miért érzed ezt. De higgy nekem, te egy tehetséges, ügyes, páratlan lény vagy, és bár soha nem gondoltam volna, hogy ezt én kimondom, de úgy érzem, nem telt el hiába az utolsó 3 év. Dawn, én úgy hiszem, a barátom lettél. De mivel régen én voltam az, aki valószínűleg a legjobban gyűlölt, ezért én tudom a legjobban, hogy miért gondolkodol ilyeneken. Dawn, az emberek, annyiban igazad van, hogy nem érdemlik meg az életet. Erre te, és az utazásunk döbbentett főleg rá. Mocskos, undorító, visszataszító lények, akik kivétel nélkül velejéig gonoszak. Én vagyok rá a tökéletes példa. De Dawn... - és itt Sophie megragadta unokatestvére kezeit, odahúzta maga elé, és a szemébe nézett: ....azokért megteheted, akiket szeretsz. Akik nem emberek, hanem Földre szállt angyalok. Tedd meg Pauláért. Tedd meg Geoff-ért. Tedd meg Krystar Királynőért. Tedd meg a Szimákért, a Zsibákért, és a Kormokért. Tedd meg Valentino-ért. Tedd meg Aurora testvéredért. Tedd meg az elnökért, és egész Amerikáért. Tedd meg Afrikáért, Eurázsiáért, és Ausztráliáért. Tedd meg Roy-ért, Clint-ért, és Craig-ért. Tedd meg Justin-ért. Tedd meg Luna anyádért, Yusei apádért. Tedd meg Rexért. Tedd meg a szerelmedért, Mario-ért, vagy tedd értem. Tedd meg mindannyiunkért.

Sophie itt mikor a végére ért, röviden megölelte unokanővérét. Mikor azzal is végzett, azt látta, hogy Dawn nyakát súrolják a szomorúság sós folyékony jelképei. A Csillagharcos meghatódva mondta:

- Sophie, te vagy a legeslegjobb barátom, Mario-val egyetemben!

Nem is mondott többet, letörölte a szeméről és nyakáról a könnycseppeket, és elindult a Starwind II felé. Két igaz barátja követte.