Miért mondják sokan hogy a külső nem számít?

"szamóca:

azaz te bárkivel lefeküdnél, aki "egy fokkal szebb az ördögnél"? (értsd: akire nem mondanák, hogy bottal sem.) Nálad nincs olyan, hogy "okéoké, nem különösen csúnya, de semmi extra, olyan semleges"? Csak mert erre akarok kilukadni."

ez nem így működik azért:D mondom, árnyalt. de alapvetően két típusú ember van: akivel soha, semmi pénzért, semmilyen formában nem - mert undorodom tőle, és akármit cisnál nem lesz jobb, és a másik, ami már nagyon széles skálán mozog, de hoyg maradjunk a "határvonalnál" akivel igen, talán meg tudom kedvelni annyira hogy vonzódjak hozzá. de itt ez ketté van válva, egyértelműen. ha valaki semmi extra, semleges, akkor azt ha az illetőt megkedvelem (igen, belső tulajdonságok alapján) akkor már lehet előle valami. na de ezeket az embereket nem is utasítom el zsigerből csak kinézet alapján!

értsd: ha odajön egy pasi, udvarol, akkor felmérem, hogy képes lennék-e vonzódni hozzá. ha igen, akkor megismerem. ha nem, akkor köszönöm nem (persze mint lhetséges párkapcsolat).

Van ennek egy pszichologiai mintazata. Azt latod szepnek, akihez fuzodik szeretetelmenyed. Ez elsosorban csecsemokorbol ered, hoyg ott kik dajkáltak, és azoknak miylen vonásaik voltak, miylen szaguk, stb.

Azt tudom hozzáfűzni, hogy ha pl. volt valayilen karakteru kedvesem, akit szerettem, akkor utana az utcan osztonosen megakad a szemem azonos karakteru fiukon, valahogy elonnyel indulnak, valahogy megelolegezik neki a sejtjeim, hoyg szeretetet nagyobb eséllyel kapok tole, mint masoktol - a tapasztalat miatt.

(35/L)

"Ja, még egy kérdés: amikor ez ilyen külsőbelsős szitukat képzelitek el, hogy adott egy ember, aki tetszik-e, azt ugye úgy, hogy csak áll, mint egy bábu, és nem csinál semmit?"

én mondjuk nem. nekem sokkal fontosabb hogy viseli saját magát. ezért nem ítélek soha képről... mert ismerek olyan pasit, aki képen tök semmi, de ha meglátom élőben, ahogy mozog, attitűddel mindennel együtt, hát rögtön hanyattvágnám:D de mondjuk érdekes nálam ebbe nem tartozik bele hoyg mondjuk udvarias vagy kedves vagy valami, pusztán az attitűd, a megjelenés, kisugárzás.

"Na meg egy szomorú észrevétel: a külsőnek csak és kizárólag a párkapcsolatokban kéne számítania"

ez nem így van.

etológiai szempontból nem.

alapvetően a szimpátia elve úgy működik, hoyg a hozzád hasonló génállományű embereket tartod szimpatikusnak, vonzónak. ez már a bébiknél is így van, pl képzeld el, hogy egy pici baba, sokkal tovább nézi egy szép ember képét mint egy csúnyáét:) és barátnak is olyat választasz, aki minél közelebb áll a génállományodhoz - és ezzel együtt általában az általad szépnek tartott emberekhez.