Miért van az, hogy mindenki azt hiszi, hogy ha teljesen lecsupaszítjuk magunkat (ott), akkor az higiénikus? Ennyire tudatlanok az emberek, vagy csak ezzel magyarázzák ezt a hóbortot, divatot?

Ez marha érdekes! mert a szőrtelenítők is és az ellentábor is le lett pontozva rendesen...

Én amúgy szőrtelenítek. De max hónalj, és lábszár.

Lábközt csak azért nem, mert már többféle módszerrel próbáltam, és mindig az lett a végeredmény, hogy randa piros pöttyös, meg pattanásos lett. Úgyhogy nekem esztétikusabb, ha marad a szőr. Csak az a baj, hogy a jó ég tudja hány próbálkozásom után erős és vastag lett (ámde 2 szülés után már ritka is) a szőrzet, így a fazon se megoldás...

Nekem úgy rémlik, egy ismeretterjesztö filmben boncolgatták ezt a kérdést evolúciós szempontból is. Ott azon a véleményen voltak, hogy a fanszörzet pl. a férfiak esetében a herék hömérsékletének szabályozásában játszott fontos szerepet. Továbbá ezeken a részeken a börfelszínhez viszonylag közel helyezkednek el a legfontosabb ütöerek (konkrétan a comb belsö, ágyéki részénél, illetve a hónaljban), amik kulcsfontosságúak a test höszabályozásában. Mivel a szörnek elsödlegesen höszigetelö szerepe van, ezért maradt még mindig szörös a mai "csupasz" ember ezeken a helyeken. Ennek akkor volt nagy szerepe, amikor még ruha nélkül gyüjtögetö-vadászó életformát éltünk. A fejlödés során, ahogy az ember egyre kevésbé volt kitéve a környezeti hatásoknak, pl. tüzet gyújtott a hidegben, vagy állatbörökkel védte magát, a szörzet is fokozatosan visszaszorult, hiszen csökkent, majd mára el is tünt ezirányú szerepe. Ez azért volt nagyon érdekes, mert tényleg sokszor hallani olyant, hogy valami "nem véletlenül van ott és úgy, ahol és ahogy van". Viszont az ember ma már teljesen más életformában él, más környezetben. Ami egykor halálos veszély volt számára, az ma nem okoz gondot, és fordítva. Oly mértékben megváltoztak a szelekciós tényezök, hogy bizonyos tulajdonságaink, amik egykor a túlélést szolgálták, ma funkció nélkül maradtak. Söt, a szelekciós elöny a környezeti változás hatására egyszerre szelekciós hátránnyá válhat (gondoljunk csak a fajtársakkal szembeni agresszióra, amikor egy faj magányos ragadozóból csoportos vadászóvá fejlödik - elöbbinél a terület védelmezése a fontosabb, míg az utóbbinál a csapatmunkát elösegítö békés természet).

A ször higiéniai vonzatáról azt mondták, hogy a baktériumokkal szembeni védekezésben hatékonyabb a csupasz felület, hisz könnyebben tisztítható. Pl. az emberszabásúaknál a kezeken az ujjak csupaszak, amivel a szájukhoz emelik az ételt.

Szerintem nagyon érdekes dolgok ezek. Én nem állítom egyik igazát sem, csak azt szerettem volna kiemelni, hogy a "trendi" mellett léteznek tudományos érvek is, amik mögött tudományos kutatások állnak. Alapigazság, persze, nincs, és nem is lesz, amíg a legnevesebb tudósok is vitában állnak egymással egy adott témát illetöen.

(Bocsánat a hosszú ö és ü hiánya miatt, telefonról írtam, és itt nincs ilyenem..)

Az előző, telefonos hozzászóló vagyok. Lám, az álmatlanságnak is vannak előnyei. Éppen ráértem, és érdekel a téma.:))

Valóban, koronként változnak a hóbortok, és vannak köztük károsak is, mint pl. a soványság, ami mára már kezd veszélyessé válni. Én úgy állok hozzá, hogy semmit nem állíthatok 100%-os bizonyossággal, hiszen nincs elég ismeretem a témában. A tudósoknak sincsen elég, ezért kutatják a témát. Vannak viszont kutatási részeredmények, amiket egyhangúan elfogad a szakma, ezek tényként kezelhetők, ezekből ki-ki le tudja vonni a maga következtetéseit.

Ilyenek pl. hogy a hónaljban és ágyékban az ember intenzívebben izzad. Itt speciális izzadtságmirigyek vannak, amik serdülőkorban lépnek működésbe (a gyerekek alig büdösödnek el - de azért jobb megmosni őket:))). Azt is tudjuk, hogy ezeken a helyeken ritka gyorsan el lehet szagosodni, hiszen az izzadtság különösen jó táptalajként szolgál a baktériumoknak. Ezek a bacik különféle gázokat bocsátanak ki, amit mi rossz szagként érzékelünk. Tehát, ahol szag van, ott baktériumok tevékenykednek. Minél szőrösebb egy terület, annál nehezebb megtisztítani, hiszen a szőrszálakra külön-külön rátapadnak. A csupasz területekkel könnyebb bánni. Ez egy az egészségügyben ma általánosan elfogadott dolog, laboratóriumokban, műtőkben, ahol fokozott a bakteriális fertőzés veszélye, például kifejezetten csupasz felületek kialakítására törekednek (vagyis szabályzat írja elő), így nem találunk a bútorokon szövetkárpitot, nincsen szőnyeg, a padlózat és falak találkozásánál lekerekítésekkel oldják meg, hogy a lehető legtisztábban tartható legyen a környezet. Operációknál is első műveletként a szőrszálaktól szabadítják meg a testrészt, és ezt pontosan a bakteriális fertőzés veszélye miatt teszik. Én arra hajlok, hogy higiénikusabb, mert könnyebben és jobban meg lehet tisztítani az izzadtságtól, így a baktériumok sem szaporodhatnak el benne. Ha megengeditek, egy gyors labdát lecsapnék mielőtt még valaki feldobná: a szőrös állatok nem jó ellenpélda most nekünk, hiszen ők másfajta védekezési mechanizmusokkal rendelkeznek, pl. kutyafélék nagyrésze a szőrös területeken nem izzad, csak a csupasz talppárnákon, így a bundában kevésbé szaporodhatnak el a bacik. Más állatok folyamatosan tisztogatják magukat (pl. macska mosakszik, majmok mindig turkásznak benne), és így tovább.

Összességében az érvek mind megcáfolhatók, így az enyémek is.:) De érveket csak ugyanolyan alapossággal felépített ellenérvekkel lehet cáfolni. Evolúciós támpontok ma nagyon rozoga lábakon állnak, hiszen teljesen más környezetben élünk, mint amiben elődjeink kifejlődtek. A párszáz évvel ezelőtti állapotokra sem jó hivatkozni, mert tudjuk, akkor higiénia gyakorlatilag nem is létezett. Én a szőrtelenítésben egyetlen fertőzésveszélyt látok: ha nem szakszerűen szőrtelenítünk, a borotva által felsértett pontokon, vagy a kihúzott szőrszálak még nem összezárult helyén mi magunk biztosítunk bejutási lehetőséget a baciknak. Ettől jelennek meg piros foltok legtöbbünknél a szőrtelenítés utáni időszakban. Egy tisztán és szépen leszőrtelenített testrészen én nem találok semmi kivetnivalót. Legalábbis higiéniailag nem.