Most akkor ez milyen másság?

8 évesen talán még ne beszéljünk klassikus szexualitásról, mert gondolom ő sem akarja még a fütykösét senkibe beletenni, meg azt is "rossz néven venné", ha valaki őbelé tenné a sajátját

Emlékszem nekem alsósként, még 10 éves korom előtt tetszett egy fiú osztálytársam is, mert olyan aranyos volt és puha volt a bőre. De azt a dolgot se gyerekszerelemnek, se szexuális érdeklődésnek nem mondanám. Később így felnőttként inkább a nők felé érdeklődő, de összeségében mégis csak biszexuális férfi lettem.

Úristen, te az anyja vagy?

"símán ráadom a ruhám"

Szerintem bátorítsátok, hogy azt tegye, amit ő szeretne. Szexualitásról azt gondolom, még korai beszélni egy nyolc évesnél, illetve még változhat, hogy kiket "puszilgatna" szívesen. Mint szülők, ráértek ezzel kamaszkorában foglalkozni és akkor is csak annyi dolgotok lesz, hogy elfogadjátok, bármilyen nemű emberbe szeret bele.

Az öltözködést illetően szerintem bátorítani kellene, hogy a neki legmegfelelőbb módon fejezze ki magát. Lehetséges, hogy a későbbiekben felhagy a női ruhák viselésével, de ha ez a vágya megmarad, ti mégis korlátozzátok ebben, akkor az csak lelki gondokhoz vezethet, és csak eltávolítanátok magatoktól érzelmileg. Ha elfojtunk valamit magunkban, amit szívesen csinálnánk, az óriási belső torzulást okozhat. Plusz, ha nagyobb korában is szeret majd női ruhát hordani, nagyon sok ember megvetheti, csúfolhatja emiatt, ezért is fontos, hogy legalább a szülei/szerettei támogassák őt, mert ez erőt ad neki és segít megküzdeni a bántásokkal.

Szóval a fő tanácsaim, hogy engedjetek neki teret ahhoz, ami boldoggá teszi, legyetek megértőek, elfogadóak vele és próbáljátok megóvni a bigott emberekkel szemben. Kívánom, hogy boldog legyen a gyerekkora, és ti is türelmet és megértést tanúsítva megbirkózzatok minden nevelési nehézséggel!:)

6

Csak ebben tegye azt, amit akar ez a 8 éves gyerek, vagy az élet minden más területén is?...

Ui.: Még annyit, hogy az nagyon jó, hogy beszélsz vele az érzéseiről és biztatod őt, hogy megnyíljon neked. Ezt a szokást minél tovább meg kellene tartani, hogy érezze, bízhat bennetek.

A férjednek pedig szerintem azt a kérdést kellene feltennie magának: Egy az apjától elforduló, boldogtalan, nagy mértékben lelki beteg maszkulin, társadalmi elvárásoknak megfelelő fiút akarok, vagy egy boldogabb gyermeket, aki nem szorong a társaságomban és nem fél attól, hogy önmaga legyen előttem?

Sok sikert mindenhez!:)

(#6 voltam)

Szerintem ne neveljétek belé azt, hogy "egy fiúnak ezt meg azt nem szabad". Velem is ezt csinálták a körülöttem lévők, másmilyen nem lettem tőle, csupán elkezdtem szarul érezni magam, amiatt, aki vagyok, illetve egy időben fontolgattam, hogy felnőttként átoperáltatom magam, hogy ne kelljen azzal a szereppel azonosulnom, amit a társadalom önkényesen rám osztott.

Egy gyerekben kevés dolog okoz nagyobb lelki törést, mint az, ha úgy érzi, nem számíthat a saját szüleire, mert azok nem fogadják el őt olyannak, amilyen, illetve feltételekhez kötik az iránta való szeretetüket. Ha nem bátorítjátok, nem lesz veletek őszinte és nem fogja magát sem kiegyensúlyozottnak érezni, csak egy selejtnek, akit a társadalom kivet magából. Mindezt személyes tapasztalatból mondom.