Létezik manapság olyan, aki mondjuk vallásából kifolyólag tényleg komolyan gondolja, hogy házasságig vár a szexszel? Egyáltalán volt olyan, amikor komolyan vették ezt?

régen elég sokan betartották, mivel sokkal egyszerűbb volt a helyzet olyan szempontból, hogy egymásba szerettek, megházasodtak és kész. ma azért más a helyzet. én pl 2 és fél éve vagyok a párommal, de a második napon megmondta, hogy velem tervezi az életét és én is így gondoltam már akkor. ennek ellenére nincs rá lehetőségünk, hogy összeházasodjuk és elköltözzünk itthonról, mivel egyetemisták vagyunk. hozzáteszem, mindketten keresztények, és hisszük, hogy a kapcsolatunk Istentől való. Nem hiszem viszont, hogy Istennek az lenne a célja, hogy huszonéves fiatalok csupán azért tartóztassák magukat a legaktívabb éveikben, mert anyagilag nincs lehetőség a házasságkötésre. Persze én itt most csak olyan kapcsolatról beszélek, ahol nem kérdéses a komoly szándék és a közös jövő tervezése. az olyan futó kalandok, ahol csak az élmény, a kaland, a "kiélés" (utálom ezt a kifjeezést) a cél, nem gondolom, hogy helyesek. Meg kéne becsülnünk az intimitást annyira, hogy csak azt ajándékozzuk meg vele, aki megérdemli. És amikor egy férfi és egy nő társra talál egymásban, akkor a Úr meg fogja áldani a kapcsolatot testileg és lelkileg egyaránt :)

a kérdésedre válaszolva: igen, ismerek olyan párt, akik tartják magukat az esküvőig, meg is tudják indokolni, hogy ők hogyan értelmezik ezt a dolgot. Elfogadom azt a verziót is de valószínűleg nem tudnám magamévá tenni úgy, hogy valóban higgyek is benne.