Miért olyan elítélendő, hogy nászéjszakáig szeretnék várni a szexszel? Miért nem kívánhatok magamnak egy szűz lányt?
válasza:Először is elnézést kérek a "Gazdag, helyes." exhibicionista megnyilvánulásomért. Valóban igazatok van, ez így nem szimpatikus.
#16, ne haragudj! Biztos mert késő volt és nem akartam vitába keveredni. Tényleg teljesen normális válaszod/kérdésed volt.
A válaszom nektek, #16 & #21.
Igen, nagyon sokszor ezt kérdezik tőlem: "És mi lesz akkor, ha nem lesz jó szex?"
Én nem tudom elképzelni, hogy nem tud jó lenni a szex két ember között. Rendben, kényes téma az orális szex, vagy esetleg extrának az anális szex téma. Én erre csak azt tudom mondani, hogy csak azt a részét kell művelni a szexualitásnak, ami mindkét félnek élvezetes.
Nagyon fontos a szex véleményem szerint, de mekkora hülye lennék már akkor, ha elhagynék egy tökéletes nőt csak azért, mert orálisan nem elégíti ki az igényeket? Ez a legkevesebb, amit kívánhatok tőle.
Nem elítélendő sőt... Az a baj, hogy ma már nagyon kevés az ilyen ember, azok közül is inkább a vallásosak tartják.
Mi is addig vártunk a párommal, mi is kaptunk hideget-meleget előtte.
válasza:"Miért olyan elítélendő, hogy nászéjszakáig szeretnék várni a szexszel?"
Ki mondta, hogy elítélendő?
"Miért nem kívánhatok magamnak egy szűz lányt?"
Miért gondolod úgy, hogy ne kívánhatnál magadnak egy ilyen lányt?
De ha egyébként bárki szerint akár szokatlan, akár nem célravezető, akár jár több-kevesebb hátránnyal és kockázattal, akár netalán "elítélendő" az ez álláspont, vagy elhatározás, miért számít neked, hogy mások mit gondolnak?
Én történetesen teljesen máshogy ítélem meg a házasság előtti szex kérdését, mint te.
Ha bárki kifejti a véleményét azzal kapcsolatban, hogy szerinte elítélendő, udvariasságból meghallgatom, elfogadom, hogy az ő értékrendje és hite szerint nem helyes, én meg élem úgy a saját életemet, ahogy az én hitem és értékrendem szerint helyesnek és jónak gondolom.
Én még azon is csak szelíden mosolygok egyet, ha valaki netalán arról próbál meggyőzni, hogy örök kárhozat vár rám a pokolban, amiért a házasság szent kötelékén kívül élek szexuális életet, és elfogadom, hogy az illetőt alapvetően a jószándék vezérli, hiszen ő maga is hisz abban, amit mond.
Ha fontolóra veszel esetleg egy talán szokatlan tanácsot, szerintem neked érdemesebb lenne megtalálnod magadban az őszinte választ arra a kérdésre, hogy számodra miért fontos ebben a kérdésben mások véleménye, mint azt megérteni, hogy mások miért gondolkoznak máshogy a házasságkötés előtti szex témájáról, mint te.
#24, és megbántad, hogy így döntöttetek?
Én úgy gondolom & hiszem, hogy boldogabb leszek és tiszta lelki ismerettel fogok tudni élni a feleségemmel, ha várok. Ez az én hitem.
#25, nagyon tetszett, amit írtál! Nagyon értékelem azt, hogy ellenkező álláspontod ellenére tiszteled és elfogadod más álláspontját, hitét!
Én senkire sem szeretném ráerőltetni azt, hogy várjanak házasságig a szexszel. Nekem az a szubjektív meggyőződésem, hogy érdemes és tiszta dolog várni.
Nem érdekel az, hogy mást mit gondol rólam emiatt, mert máskülönben már rég nem lennék szűz. Sok ún. kísértésben volt már részem, ahol igazán megpróbáltattam, olyan helyzeteim is voltak, amiről minden férfi álmodik, kb 10-ből csak 2-nek jön össze. De én úgy éreztem, hogy nem szabad elhagynom a hitem és várni szeretnék a feleségemre és megálltam a próbát.
A kérdésem inkább az, hogy miért nem tudják az emberek elfogadni egymás hitét, meggyőződését valamiben, miért kell elítélni, megvetni azt, aki másképp gondolkodik, mint a többség? Vagy b*zinak tituláltak, vagy prűdnek, maradinak, múltszázadinak, stb.
válasza: válasza:A #25 hozzászóló vagyok. Köszönöm a pozitív észrevételt, de nekem nem pusztán az elfogadás és a tolerancia jele, ha valaki igyekszik úgy élni, hogy tiszteletben tartja és elfogadja mások álláspontját, hitét - mindaddíg, amíg tevőlegesen nem ártanak vele másnak - hanem nagyjából az egyetlen ésszerű viselkedésnek, ha nekem fontos az, hogy meglegyen a saját lelki békém.
Én úgy érzem, hogy ha azt szeretném megváltoztatni, ahogyan mások viszonyulnak bizonyos dolgokhoz, az annyira lenne értelmes viselkedés a részemről, mintha megpróbálnék felúszni a Niagara-vízesésen, és még folyamatos csalódást és fruszrációt is éreznék, amiért nem sikerül.
Abban nincsen semmi mozgásterem, hogy mások hogyan ítélnek meg bizonyos dolgokat, abban viszont nagyon is van, hogy én hogyan reagálok mások véleményére, kifejtett nézeteire, netalán ítélkezésére stb., hogy tudom tudatosan kezelni ezeket a helyzeteket, és mennyire engedem meg, hogy kibillentsenek a nyugalmamból, lelki békémből.
"A kérdésem inkább az, hogy miért nem tudják az emberek elfogadni egymás hitét, meggyőződését valamiben, miért kell elítélni, megvetni azt, aki másképp gondolkodik, mint a többség?"
Aki jártas a pszichológiában, az szerintem akár könyv terjedelemben tudna válaszolni erre a téged foglalkoztató kérdésre.
Ha a lényegét akarnám megfogni, én azt mondanám, hogy leginkább az egójuk miatt.
Az egónak van szüksége elkülönülésre, összehasonlítgatásra, az "én mennyivel jobb/okosabb/ügyesebb stb. életérzésre.
Ahhoz, hogy valaki különbnek érezhesse magát, jól jön, ha másokat kritizálhat, kivetnivalót találhat bennük vagy éppenséggel ítélkezhet rajtuk.
Szerintem minél magasabb tudatossági szinten van valaki, és minél inkább képes elengedi a saját egóját, annál inkább el tud fogadni másokat úgy, ahogy vannak.
24. voltam
Dehogy bántuk meg, így tartjuk helyesnek, pedig elég korán tettük meg és még csak az első kapcsolatunk volt.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!