Miért van az, hogy én senkinek sem kellek, senkinek sem tetszek?

Pszichológus segíthet, de készülj fel: nem tudja megoldani a problémáidat helyetted. A szorongásaiddal neked kell megküzdened. De ajánlom, hogy keress egyet, mert egy szakember hatékonyan tud segíteni, irányítani.

Megértem, hogy szomorú vagy és elkeseredett, de amit írtál, az kifogás. Döntsd el, hogy akarsz-e élni vagy sem. Csodák nincsenek. Nem fog jönni a sült galamb.

Menj pszichológushoz, szerezz segítséget és építsd fel magad!

Nem tudod, hogy hogyan kéne csinálnod? Megmondom.

- Menj el a háziorvosodhoz, és kérd meg, hogy ajánljon egy pszichológust a magánéleti problémáid megoldására. Alternatív megoldás: internetes keresés magánpszichológus után.

- Találd ki, hogy milyen sport tetszene, és kezdd el.

- Vedd a pénzed fizetésnap után, és menj és vegyél magadnak egypár előnyös inget. MINDEN férfinak jól áll az egyszerű elegáns business casual (farmer+ing), de tölts vele időt, és találd meg, mi áll jól neked ezen kívül.

- Találj egy hobbit, amivel szeretsz foglalkozni. Ha a munkád az, akkor az. Kezdd el űzni.

26 éves férfi vagyok, vannak barátaim, megértőek a szüleim. Nem szégyelem magam, nem hiszem hogy van rá okom. Emellett nekem még kapcsolatkezdeményem sem volt sosem. Legyünk csak barátok, ez volt a maximum. Soha nem éreztem hogy kicsit is vonzódnának hozzám úgy, mint férfihoz. Haverként ok vagyok, semmi több. Van hobbim, sportolgatok is néha. "Elvagyok magamnak" úgymond. Hogy miért van? Fogalmam sincs, de a legegyszerűbb válasz hogy nincs meg a vonzódás. Sokáig kerestem az okát .. miért.. miért... aztán belefáradtam. Igazából csak hiányzik már hogy megtapasztaljam milyen ha férfiként tetszem valakinek. Ha valaki vonzódik hozzám. Milyen ha szeretnek... olyanok akik nem a családom, és nem haverként. És ennyi idősen már a nemi életnek sem a nullán kellene tartania. De igazából az zavar leginkább, hogy egyre távolibbnak tűnik minden. Ha most egyik nőismerős azt mondaná hogy velem akar kapcsolatot, járjunk, akármi.... nem tudom elképzelni mit tennék. Ők már mind túl vannak egy-két rövidebb hosszabb kapcsolaton, van tapasztalatuk mi hogy megy. Akár egy találkozás, egy randi, bármi. A hétköznapok egy pár életében. Nekem meg fogalmam sincs semmiről ha értitek amit mondok. A legalapabb dolgokban is sokkalta több tapasztalatuk van a korban hozzámillő, sőt a fiatal lányoknak is, és hülyén érezném magam hogy kb ovodás szinten vagyok férfi-nő kapcsolat terén. Nehéz elmagyarázni ezt, a lényeg hogy távolodni látszik az egészséges párkapcsolat esélye a szememben.

Az eredeti kérdésedre, a "miért" re nem tudom én sem a választ. Ha valamire rájössz, szólj nekem is ;)