Ha undorodom a szextől, de kipróbálom, akkor megtörténhet az, hogy a későbbiekben TELJESEN elmegy a kedvem tőle?

pszichológus? az sem mindegy miért, mert ez nem természetes

amúgy ha undorodsz a szextől, hát az egész életedre kihat, mert egy idő után ezt lehet látni, most még megy, mert nem laktok együtt, de ha naponta lenne, sőt naponta többször, akkor ezt Te nem bírnád, előbb utóbb vége lesz ennek, a szex a nőknek is kell, ez egy nő megjelenésén is sokat számít,

szóval kell segítség, mert nem lesz jó vége N

Szerintem meg szimplán nem vonzódsz szexuálisan a barátodhoz. Van ilyen, sajnos el kell fogadni. Nekem is volt olyan srác, aki a csillagokat lehozta volna nekem, mindenki azt mondta, hülye vagyok, hogy nem fogom meg. De képtelen lettem volna vele lefeküdni, egyszerűen nem vonzott szexuálisan. Emiatt minden kapcsolatot megszakított velem, sokáig szenvedtem emiatt, felért egy szakítással.

Tarts te is önvizsgálatot, hogy milyen érzéseid vannak a fiú iránt, lehet, hogy szimplán nem ő az igazi.

A megfelelő partner kell mindenhez. Én például gyerekkori trauma miatt féltem a férfiaktól, a szexualitás szinte tabu téma volt számomra, még kivágott felsőket se nagyon hordtam, mert mások számára elképzelhetetlenül kellemetlenül éreztem magam és rettegtem attól, hogy valaki esetleg szeretkezni akarhat velem, mert féltem, mert gusztustalan dolognak tartottam. Bár nálam ennek oka volt, amit én tudtam is, de még így sem sikerült legyőzni.

Aztán egy nap, mikor már minden reményt feladtam, jött egy férfi, akivel akartam. A tapasztalatlanságom miatt picit - fogalmazzunk úgy - kérettem magam, de aztán őszintén elmondtam neki mindent és azóta a szex napi szinten az életem része, szavakkal elmondani nem tudom, hogy mennyire élvezem és a nap 24 órájában szeretnék Vele lenni és a legőrültebb dolgokat kipróbáljuk együtt, olyanokat, amelyekről már remélni sem mertem, hogy nekem ilyesmiben valaha részem lehet. Én, aki rettegtem ettől az egésztől és taszított és féltem, ma az irodában, kocsiban, szabadban, bárhol és bármikor (persze azért nem kell közszeméremsértésre gondolni :D) kívánom a barátom és a szexet. Bármikor levetkőzöm előtte, nappal is (nálam ez is külön téma és probléma volt korábban), megtanultam szeretni a testem és az övét is, rajta semmi sem taszít, vele minden természetes. Azóta másképp öltözöm, megélem a nőiségemet és nem elfedem, kényszeresen, ahogy régen tettem.

Tehát az én esetemben a megfelelő partner volt a kulcsa a kérdésnek.

Nem azt állítom ezzel, hogy nem szereted a barátod, mert nem tudhatom és lehet nálad valami teljesen másról van szó, csak megosztottam az én történetem.

(egyébként a gyerekkori traumán nem árt elgondolkodni, én is voltam pánikbeteg, és az összes lelki problémám azért volt, mert a kiskoromban velem történtek miatt tudat alatt büntettem magam és bőven voltam 20, mire ki tudtam mondani, hogy mi történt velem, ami miatt ilyen lettem; az emlékképek korábban is ott voltak a fejemben, de megpróbálta az agyam úgy kezelni őket, mint ha talán nem is lennének igazak, csak homályos 'álomképek' és még ha igazak is, akkor sincs semmi - mondogattam magamnak és az volt az első lépés, hogy fel - és beismertem, hogy mi történt velem, miért büntetem magam és miért undorom magamtól és a férfiaktól, a testiségtől.)

De továbbra is hangsúlyozom, ez csak az én történetem.

Én is pont így voltam, se strand, se semmi, tesi órákon ha öltözni kellett át is folyton takargattam magam, ismerős helyzetek.

Talán az Anyukáddal kapcsolatos problémák miatt a női szerepekkel van problémád, de ez lehet butaság, sajnos nem értek hozzá ilyen szinten, de jó lenne egy olyan pszichológust találnod, akinek a segítségével sikerül ezt megoldani.

A külső vs. belső kérdés érdekes. Nőként most alapból azt mondanám, hogy a belső a legfontosabb, mert az örök és blabla, amiket ilyenkor el szoktunk mondani, de azért be kell ismerni, a külső kell. Nagyon is. Az én barátom is kifejezetten jóképűnek mondható és bár mivel barátom volt évekkel korábban már (barát barát, nem társ) így már nem tudom megmondani, hogy mi volt korábban, mi fogott meg benne hamarabb, mert amellett, hogy barát volt, mindig is vonzó férfinek tartottam. :) De a külső kell, kell hogy kívánd megérinteni, kívánd az érintését, én például fél éjjel fenn tudok lenni a mai napig azért, hogy ne nézzem az arcát, mikor alszik, vagy csak simogatom a haját, a hátát ilyenkor. A testének minden pontját hibátlannak látom, ha csak egy helyen vagyunk és beszélget valakivel, szeretem elnézegetni, hogy milyen vonzó és férfiasan szép. :) Ezek kellenek szerintem. Hiába illesz össze valakivel belsőleg maximálisan, ha a testiség rész nem működik, az előbb-utóbb megöli a kapcsolatot. (ugyanígy fordítva is persze, az sem elég, ha csak a szex működik)

Fiatal vagy még, ne félj attól, hogy ha ez a kapcsolat nem megy, akkor mi lesz Veled. Ez nyilván nem lehet neked perspektíva és nem is azt mondom, hogy eddig (kell) várnod, de én is 27 évesen találtam meg, akit kerestem. Az a megfelelő ember ott van valahol, el is fog jönni, rengeteg időd van még ráakadni, addig ismerkedj a férfikkal, a világgal és legfőképpen magaddal, hogy készen állj, mikor jön! ;)