27 éves vagyok és még nem volt komoly hosszútávú kapcsolatom. Fiatalabb koromban sajnos nem úgy alakultak a dolgaim a lányokkal ahogy kellett volna. Ha szerelmes voltam egy lányba akkor ő nem viszonozta az érzelmeimet, amelyik lányok viszont kezdeményeztek felém azok meg nekem nem voltak annyira szimpatikusak hogy kapcsolat legyen a dologból. Sokáig úgy voltam vele hogy nem fogok csak azért egy számomra nem szimpatikus lánnyal járni hogy ne legyek egyedül. Évekkel ezelőtt eljutottam arra a pontra hogy nem kell görcsölni ezen a dolgon majdcsak egyszer szembejön a nagy Ő az utcán, vagy egy kávézóban, vagy egy boltban vagy akárhol. De ahogy múlott az idő egyre inkább kezdett teher lenni az egyedüllát a számomra, az utóbbi időben már nagyon nagy teher. Az önbizalmam elkezdett csökkenni és mára szinte nullára csökkent. Ez a mai napon csúcsosodott ki teljesen. Felszálltam a helyi járatos buszra és leültem. Velem szemben ült egy nagyon szép, kedves arcú, csinos fiatal lány. Észrevettem hogy engem nézz. Visszanéztem rá és egy apró mosoly ült ki a szám szélre. Amikor meglátta ezt az apró mosolyt akkor ettől az aprócska mosolytól az ő arcán egy olyan öröm tükröződött mint amikor mondjuk egy kislány megkapja azt a játékbabát amire hosszú ideje vágyik. Így egymásra mosolyogva ültünk a buszon. Megérkeztünk a megállóhoz ahol le kellett szállnom. A lány is leszállt abban a megállóban ahol én. Elindult az utcán előttem ment 3-4 méterrel, és egyszer csak kicsit hátrafordította a fejét pajkosan visszanézet és látszott rajta hogy arra vár hogy talán megszólítom. Én pedig teljesen leblokkoltam. Nem mertem odalépni és megszólítani azt a szép lányt. Szóval eljutottam arra a pontra hogy az önbizalmam annyira lecsökkent hogy ha egy olyan lány aki nekem is bejönne, ad egy jelzést, hogy "itt vagyok és szimpatikus vagy nekem" akkor leblokkolok és megbénít az önbizalomhiány. Belekerültem egy 22-es csapdájába az önbizalmamat visszaadná az ha végre érezném azt hogy engem is tud szeretni egy normális kedves lány. De önbizalom nélkül meg nem fogok tudni összejönni egy lánnyal sem. Tehát önbizalom kéne ahhoz hogy megszerezzek egy lányt. De az önbizalmam meg minden egyes egyedül töltött nappal csak csökken. Valaki tud valami tanácsot adni?
Lehet,hogy rendesen meglepődnék,de ahányszor engem már elküldtek a halál f@szára,biztos nem szalasztanám el,hogy egy csinos lány nem néz rám úgy,mint egy utolsó féregre.
2013. márc. 30. 13:35
Hasznos számodra ez a válasz?
12/20 anonim válasza:
Próbálj meg még egyszer összefutni vele a buszon!
2013. márc. 30. 13:40
Hasznos számodra ez a válasz?
13/20 A kérdező kommentje:
Hát így utólag bármit megadnék ha még egyszer összefutnék vele valahol. De tudom hogy ez egy 160 ezer fős városban kb annyira valószínű, mint hogy ma megnyerem a lottó ötöst. Mindegy ez volt a tanulópénz.
2013. márc. 30. 13:45
14/20 anonim válasza:
Hát nagyobb az esélyed mint ha Budapesten akarnál, vagy NY-ban, vagy Párizsban vagy Indiában vagy Kínában, vagy Mexikóvárosban.
2013. márc. 30. 13:47
Hasznos számodra ez a válasz?
15/20 anonim válasza:
oksi, értem, csak mondtam Leftbehind:) dehát a neved is jó, leave behind mindent ami rossz, és mindenkit, aki bántott, és go ahead:)
kérdezőőőő, te meg utazz többet azon a buszon, ez kivitelezhető?
2013. márc. 30. 13:49
Hasznos számodra ez a válasz?
16/20 anonim válasza:
Kérdező, egyáltalán végiggondoltad, mi lehet a legrosszabb, ami történhet, ha odamész hozzá? Legfeljebb az, hogy mosolyogva nemet mond. És akkor mi van?
2013. márc. 30. 16:38
Hasznos számodra ez a válasz?
17/20 A kérdező kommentje:
Köszönöm hogy ilyen sokan próbáltok segíteni és egy kivételével mindenki normálisan szólt hozzá a témához!
Kedves Miquel! Itt nem arról van szó hogy az ember elgondolkozik és felmerül benne a visszautasítás ténye és emiatt nem mer lépni. Egyszerűen amikor oda kéne lépni akkor leblokkol az agy. Lehet ha megkérdeznék a nevemet még azt se tudnám megmondani abban a pillanatban. 5-10 perc elteltével(természetesen amikor már késő) akkor meg legszívesebben pofán vágnád saját magad hogy annyira nem voltál képes hogy odalépj a lány elé és elmondj neki 2-3 értelmes mondatot, például "Szia kedves mosolygós lány! Hogy hívnak? Sietsz valahová? Mert ha nem akkor szívesen meghívnálak egy kávéra, vagy süteményre, és beszélgetnék veled egy kicsit." 5-10 perccel később egy egy olyan könnyű feladatnak látszik de amikor ott vagy akkor egyszerűen lebénulsz és nem tudsz egy mondatot elmondani. Sajnos félek attól hogy legközelebb ugyan ez lesz :( Nem vagyok egy ronda srác, tehát lehet hogy nem kell sokat várnom a követező alkalomra de már előre félek hogy akkor se tudok élni vele. Igaza van az egyik hozzászólnak hogy ez a sors fintora hogy valaki a kinézete vagy a kisugárzása miatt évekig nem éli meg azt hogy egy kedves szép lány rámosolyogjon. Én meg ennyire idióta vagyok hogy a tálcán felkínált lehetőséggel nem tudok élni. Sajnálom de nem tudom legyőzni azt a valamit ami ilyenkor leblokkolja az agyamat :(
2013. márc. 30. 17:45
18/20 anonim válasza:
pontosan ugyan ez a szitu nálam PONTOSAN az az önbizalom...sehol sincs..
2013. márc. 30. 22:27
Hasznos számodra ez a válasz?
19/20 anonim válasza:
Az igazi élet a konfortzónán kívül kezdődik! ;)
Próbálkozz, legyél mindig pozitív. Menj oda, égesd be magad, röhögj rajta, ne érdekeljen mások véleménye.
2013. ápr. 6. 20:01
Hasznos számodra ez a válasz?
20/20 anonim válasza:
lányokkal való haverkodás esetleg? hogy hozzászokj a velük valő beszélgetéshez. még tanácsot is tudnának adni szerintem.
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik. Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!