Statisztikai kérdés: Ismertek olyan lányokat, akik elmúltek 16 és még sosem volt szexuális/párkapcsolatuk?

Én még 18éveset is ismerek! Magamat! :D

18/l

... csak az siránkozik ilyeneken akinek szar volt vagy aki még nem vesztette el. egyébként sem értem mi köze bárkinek is ahhoz, hogy a szomszéd helga épp most is azt ordítja, hogy: "Igen, Kálmán!!! Gyorsabban" pedig tegnap még ugyanezt "Dani!!"-val tette. (úgy tudom a szülők késő estig dolgoznak). ha neki úgy jó, akkor had legyen jó. ha nem úgy lenne, akkor nem veszítette volna el. élvezzétek a szexuális szabadságot. vagy ne, de akkor hozzátok illő párt kell találni. készítsetek ilyen társkeresőt, biztos van benne pénz.

mindenesetre igaza van annak, aki azt írta, nem hogy korai ebben az elkorcsosult világban, de régebben még 18 évesen is házasodtak.

Mondjuk nekem már volt, de majdnem 23 voltam, amikor először lefeküdtem valakivel. Legjobb barátnőmnek sem volt tudomásom szerint még szexuális kapcsolata senkivel. 23 éves, a lakhelyét inkább nem mondanám, mert nem szeretném, hogy bárki felismerje, aztán rajta csámcsogjon, tiszteletben tartom a személyiségi jogait.

23l

Utolsó vagyok: egyébként nekem kisebbségi komplexusom, szorongásom, megfelelési kényszerem van/volt, ez tetézve idegbeteg neveléssel (sehova nem engedtek el, megszabták, hogy öltözködjek)... ezért nem volt önbizalmam, és ez valószínűleg kiült rám, és ez kombinálva a túlsúllyal... biztos kevésbé vonzó egy srác számára első blikkre, mint egy jókedvtől majd' kicsattanó csaj. Egyébként lett volna lehetőségem egyéjszakásra, de elég szakadt vagy idősebb emberekkel, úgy meg nem akartam, nekem fontosabb volt, hogy vki olyannal veszítsem el, akit szeretek, és akiről úgy érzem, nem használ ki, és nem csak lyukra játszik. Ezzel együtt már olyan 13-14 éves koromtól voltak vágyaim, lehet, 15-16 éves koromra elvesztettem volna a szüzességemet, ha lett volna srác a környezetemben, akivel komolyan gondoltam volna a kapcsolatomat. De mondjuk az, hogy így, érettebben vesztettem el, annyiban jobb, hogy most már teljesen kialakult az értékrendem, ízlésem, világnézetem, biztosabb vagyok abban, ki vagyok, mit akarok, és jobban tudom a tetteim következményeit.

Barátnőm kevésbé önbizalomhiényos, szorongó vagy neurotikus. Őt egyszerűen annyi minden más is érdekli, hogy ugyan vágyna egy rendes kapcsolatra, de nem társfüggő (kevésbé ragaszkodó típus, mint én, szerintem), és nem a szerelemre teszi fel az egészet. Ja, meg mindkét srác, akivel komolyabb lett volna, elég érdekes eset... az egyik mindig akkor kereste volna, amikor ő már feladta, aztán amikor végre újra érdeklődött volna, akkor a srác megint letojta a fejét... a másik meg csak egyszerűen elmebeteg volt sztem az elmondásokból, szociális fóbiás ember, aki nem tudta kifejezni magát meg teljesen rendszertelenül, érthetetlen módon cselekedett... küldte a jeleket, amikor meg teret engedett volna neki a barátnőm, akkor mindig visszavonulót fújt meg furcsán viselkedett. Egyéjszakásat ő sem akar.

ÉN! Előbb irta valaki, hogy kevesen vállalják fel hogy válogatósak.. hát nemtudom, én ezt bárkinek megmondom. Nagyon durván az vagyok!! Ezért is nem történt még meg, bár megtehettem volna. Elég rossz helyzetben voltam, ez ugy kb egy éve volt. Szerelmes voltam a fiúba, de tudtam hogy ő nem szeret, mégis mindig jött oda hozzám, én meg hülye kis naív pics@ként hittem neki :) Aztán vele mikor odakerültünk, nemet mondtam mert tudtam, hogy ugyse fogunk összejönni, szóval csak a lyukra megy. Úgyhogy ez így elmaradt akkor. Azóta most nyomulnak - nem akarok felvágós lenni, dehát igy van :) - bár hiába mert egyikőjük sem kell nekem. És már énis unom ezt a "válogatósdit", hogy ilyen vagyok.

17/L