25 éves szűz vagyok. Már lemondtam a szexről, szerelemről. Milyen pszichés változásokra várhatok?

"Itt is szörnyű a helyzet csajok terén! Ha nem vagy Brad Pitt külsőre, esélyed sincs náluk!" ...hát nálam akkor nem rúgnál labdába, ha Brad Pitt kinézeted lenne...

amúgy felfoghatnátok már gyerekek, hogy a legtöbb nőnek nem a külső számít (na jó, bányarém ne legyél), egy egészséges önbizalommal rendelkező, vicces, mosolygós, intelligens és tanult (nem feltétlen diploma, vagy hasonló, de legyen olvasott, tájékozott) fickó még akkor is nagyobb eséllyel indul, ha nem modellalkat és valami baromi unalmas sport rajongója (foci pl :D)...ja és ne dohányozzon és ne legyen foglalt ;)

"egy egészséges önbizalommal rendelkező, vicces, mosolygós, intelligens és tanult (nem feltétlen diploma, vagy hasonló, de legyen olvasott, tájékozott) fickó még akkor is nagyobb eséllyel indul, ha nem modellalkat"

Miért van az, hogy az interneten minden lány (vagy magát lánynak kiadó valaki) ezt írja, miközben én SAJÁT TAPASZTALATBÓL tudom, hogy éveken át, pontosabban 14-20 éves koromig ilyen voltam. Aztán meguntam, hogy mindig a többiek kapják meg a nőket, én meg bekerülök a barátzónába?

Bár ha a humor alatt a böfögést, fingást és az óra zavarását érted, akkor valóban nem voltam humoros, nekem kifinomultabb humorom volt. De általában nevettek a lányok és a fiúk is, kedveltek, még a tanárok többsége is kedvelt, hívtak ide-oda, házibuliba, de SZEXUÁLISAN egy nő sem vonzódott hozzám. Igaz, dumagép nem voltam, aki fosta a szót, de azért megszólaltam és igyekeztem hozzászólni különböző témákhoz.

Miért van az, hogy ilyen lányokkal (ha tényleg az vagy és nem hazudsz) soha nem találkozom? Vagy ha igen, akkor már foglaltak vagy leszbikusok vagy valami kifogást találnak. Persze ez a legkönnyebb. Én is mondhatom a világ legvisszataszítóbb nőjének is, hogy amúgy tökre bejönne nekem és pont egy ilyen nőre vágynék, csak éppen most van barátnőm. Sosem tudja meg, hogy hazudtam-e vagy nem.

Nem igaz, hogy nincs pár ezresed egy prostira.

Én is prostival vesztettem el 23 évesen, pedig mellette volt egy szűz barátnőm, aki csak engem várt. Azóta sem bánom a történteket.

Ne feledd, az ember a halálos ágyán soha nem azt bánja, amit megtett, hanem amit nem tett meg!

14-es, nem lány vagyok, hanem nő, lassan 35 éves - és ha ismernéd azokat, akiket én vonzónak találok, akkor tudnád, hogy igazat írtam ;)

az a legnagyobb bajotok, hogy nincs önbizalmatok, és nem vagytok hajlandóak tenni semmit saját magatokért, hanem elkönyvelitek, hogy úgysem kelletek senkinek.

és hogy kicsit árnyaljam a képet, nem vagyok túl szép és ugye extra fiatal sem vagyok, de mióta kicsit is foglalkozom magammal (normális étrend, sport, önbizalom), és kilábaltam a depresszióból, sokkal több pasinak tetszem, pedig nem lettem sem szebb, sem fiatalabb (és mit ne mondjak a természetem is ugyanolyan idegesítő :D ) - úgyhogy vica versa működik a dolog...önbizalom a lényeg...

ja és ha arra hajtasz csak, hogy valaki lefektessen végre, azt a legtöbb nő rögtön tudja és ezért nincs esélyed se ;)

"14-es, nem lány vagyok, hanem nő, lassan 35 éves"

Itt a probléma. Elég nagy generációs szakadékok vannak közted és a mostani tizen-huszon éves lányok között, pedig te sem vagy még öreg. De a te idődben még azért jobban voltak normális lányok. Így már érthető.

18 éves lány vagyok, és egyetértek az előttem szóló 35 éves nővel :) (aki tényleg nem öreg :DD )

Ha ránézek egy fiúra, és ezt a határozatlanságot, világfájdalmat, és lenézést látom a szemében (mert hát elkönyveli magában, hogy minden csaj gonosz... és ez ordít róla), meg azt, hogy "úgyse jön össze", akkor nyilván nem akarok tőle semmit, taszítanak az ilyen emberek, ha csúnya, ha jóképű..

Ha viszont egy jó dumájú, pozitív kisugárzású gyerek odajön hozzám, kezdeményez, akkor az teljesen más.. Persze nem fogok egy nap múlva ágyba bújni vele, de ez se attól függ, hogy néz ki. Ha csúnyácska, de jó fej, akkor szívesen ismerkedek, aztán ha kellően megkedvelem, akkor már nem érdekel, hogy néz ki.. :D (persze, ez nem TELJESEN igaz, mert érdekel, mert nem tudnék olyannal összejönni, akihez nem vonzódok... De akkor nem érdekelne, hogy most milyen a füle, meg hasonlók :D ha igényes, akkor alapból nem utasítom el :D persze ilyen mosdatlan, bozontos hajú, izzadságszagú, full pattanásos kockákkal nem kezdene senki, de ezeken lehet könnyen segíteni, csak egy kis igényesség...)

Amikor valamelyik kérdésnél ilyesmiket írok, mindig lepontoznak, és közlik, hogy "hát pedig én kezdeményeztem sokszor".. Erre azt tudom mondani, hogy akkor nem jól.

Ja, és hozzátenném... A barátom nem egy páwa rajcsávó, nem Brad Pitt, stb, hanem "csak" egy jó humorú, jószívű, imádnivaló, intelligens ember. Én vagyok az első barátnője, fél éve vagyunk együtt, de kb. 5 éve ismerem. Mindig is hidegen hagyott. Nem volt bajom vele, de nem érdekelt. Nagyon visszahúzódó volt. Aztán úgy alakult, hogy egy csoportba kerültünk suliban, és elkezdtem vele dumálni, hónapok alatt nagyon jó haverok lettünk. Megismertem, és rájöttem, hogy nagyon jó ember, és kezdtem szép lassan beleszeretni... Aztán ő is erőt vett magán, és kezdeményezett... Az eredmény egy nagyon boldog kapcsolat, imádjuk egymást..

Az ilyen nyafogó "kislányok" példát vehetnének róla... Soha nem volt túl határozott, nem is volt senkije.. De összeszedte magát, és kezdeményezett, nem csak várta, hogy a szájába repüljön a sültgalamb. (mielőtt belém kötnétek: nem túl gazdag, nem menőcsávó, bár nem néz ki rosszul se :D de felfoghatnátok végre, hogy nem mindenki csak a nagypofájú rajcsávókra bukik...

Nektek meg nem a r.bancoknál kéne kezdeményezni, azok persze hogy lekoptatnak, ha nincs pénzed, meg swag, meg mit tudom én... Csak a normális lányokat észre se veszitek.

Lehet lepontozni, úgyse vagytok hajlandóak magatokba szállni, és elfogadni az igazságot, könnyebb a "mai lányokat" savazni.