Lenne kedve megpróbálni ismerkedni azoknak, akiknek ez valamiért nem szokott sikerülni? (barátság)

Ide is kiírhatom.

Nincs identitásom. Minden érdekel, de bármit el tudok engedni. Nincs hobbim, nem függ az állapotom semmiféle külső dologtól. Szórakozóhelyre nem járok, nincs rá okom, idegrendszerem, kedvem. A csend is megfelel. Ha épp nem, akkor ezer dologból választhatok. Leginkább utána nézek valaminek, ami érdekel, ez lefoglal pár napig.

Nem társaságot keresnék, csak hátha van valaki, aki hasonló, mint én. A többiekkel esélytelen.

Semmilyen értelemben nem élek normális életet és ez nem valamiféle lázadás.

Pl. ha valakinek nem három hobbija van, hanem szeret mindenfélét csinálni, az ilyen szempontból megfelelő lenne szerintem.

Nem vagyok kiemelkedően különleges. Sőt, nem vagyok az.

Amin el szokott bukni a dolog a kötődési problémámon kívül, hogy másra vagyok érzékeny, mint az átlag, ez egyszerűen nem stimmel.

Ott, hogy nem tudok távolságot tartani. Nem megy az, hogy valakit lassan ismerek meg, mindenkivel azonnal beleugrunk a mélybe (miattam), de ilyenkor még csak intellektuális alap van (ha van), érzelmi nincs. Aztán nyilván emiatt a másik azt hiszi, hogy kötődöm, meg legjobb barátnők vagyunk (miért ne tenné), nekem meg nem megy a folyamatos kapcsolattartás a kezdeti szakaszban. Ezt hiába közlöm előre, hogy így lesz. Talán később se menne, nem nagyon jutottam el odáig. Megbántani meg senkit nem szeretnék. A pasik jobban tolerálják, de az meg nem működik, többet akarnak, nem éri meg próbálkozni.

Nekem nyugodtan lehet panaszkodni, arra jó vagyok. :) Akkor is, ha nem barátkozunk amúgy. Úgy is lehet beszélgetni, hogy néhány témát érintünk csak, ha nincs más közös, akkor meg elköszönünk egymástól.